Amikor már végre azt hiszem kezd csillapodni a káosz, még zúdul a nyakamba.
Ma a nagyfiam be sem tud segíteni Manót hazakísérni, kíváncsi leszek hogy bírja este a 3 óra futást...
Ma szakadó esőben szambáztunk le az oviba, így a hernyókat sem vittem le megmutatni. A kicsi sem akart ott maradni, idei első tüntetős hiszti megvolt.
És kitalálta hogy epertortát kér. Remek! Csak hogy rohadtul nem fogja megenni, de ha nem azt csinálok, hiszti lesz. Mondjuk azt kb más sem eszi meg.
Manóba beleállt egy kis retard gyökér a másik osztályból. Már sokszor szólt miatta a lányom, éjjel órákig próbáltam finomra fogalmazni az osztályfőnöknek a levelem.
Mennyivel könnyebb volt nővérként intézni az ilyet... Bementem, a nyakánál felraktam a falra a kis köcsögöt és elregéltem csendben hogy ne merje mégegyszer... hatásos volt.
Most meg előbb a lányom osztályfőnökénél próbálkozás, majd a kis nyomiénál, majd az igazgatónál és várhatom a csodát.
Zaklatásért rendőrt hívnom teljesen felesleges. Viszont ha nem lesz változás, miattam fognak rendőrt hívni... Szuper lesz!
Ha értelmesebb, vagy 15 évig járhat miattam pszichológushoz, ha visszapofázik még gyerek formátuma sem marad. Viszont a lányom zokog, nem hagyom a lelkét megnyomorítani.
Az autó beszart. Bodó szétrúgta a cipőjét, muszáj volt vennünk újat. Útközben az autó kinyomta az összes fagyállót, felforrt a francba. Aztán elrepedt a kiegyenlítő tartály. Most imádkozás hogy ne legyen hengerfejes, mert arra meg az Isten pénze sem elég. Mondjuk már így sincs, "viccesen" leszünk fizuig.
Meg imádkozás, hogy szombaton bírjon ki az autó is, meg a gyerekek is egy Gyula oda-visszát. Gyomorgörcsöm van, de akkor sem lesz már eltolva sehova a hozatal. Pedig még a szekrények sincsenek elhozva.
Csúszok megfele már megint mindennel. Kreszre hetek óta oda sem bagóztam, pedig kellene. Képekre sem. Tegnap és tegnapelőtt festettem 3 felsőt a földön gubbasztva, a térdeim, a forgóim kampec. Öregszem bazeg... :/
Na, meg a combjaim belső fele is. Olyan izomlázam volt 2 napja, ülni-állni alig bírtam. o.O Még ha lovagoltam volna, vagy valami... De csak félálomban "elmélkedtem", ráadásul a kezeim a fejem, a párnám alatt. Aztán meg random elmentem, pedig még csak nem is olyan volt a fejemben, amit szeretnék... Szerintem az agyamra ment a cölibátus és hogy már magamon sincs kedvem "segíteni". Elég extrém egy élmény volt.
Fázom. És szokás szerint éhes vagyok. Lehangolt, fáradt. Annyi dolgom lenne mint a franc, én meg itt pötyögök pulcsiba gubózva. Jó lenne ha a héten tudnánk normálisan kommunikálni. Elegem van, de nem akarok megzuhanni. Arra sincs időm.
