Valami voltam, valakivé tettél, valamivé váltál...

Egyszervoltam 2.0

Egyszervoltam 2.0

Újabb faxom nap

2020. január 16. - Phoenicia

Szokás szerint nem lettem kész mindennel.
Tanulni sem sokat tanultam, rajzolni neki sem álltam ma.
A tücskök hülyék és büdösek. (Na jó nem, de nem a lakásba valók, na.)

Úgy néz ki elvesztettem Silea után Solanat is.
Bár itt maradt a közel 100 kis gyönyörűség.
A nagyok már 13-16mm-sek 4 vedlés után.
Totál szerelmes vagyok beléjük...

Még mindig nem vagyok képes felfogni Árpi halálát.
És Ernőét. És hogy alzheimeres lett Gyuszika.
Mami is hiányzik.
Nem tudom mi a franc van...

A mai nap győzelme hogy nem vertek agyon érte a fiaim, hogy elkoboztam tőlük a telefonokat, tabletet.
Éééés tanultak! Illetve Isti még tanul, mert olvassa a régi törikönyvem.
Már tényleg meg voltam lőve ezzel a sz@ros tabletes oktatással.
Az iskolában órákon játszanak (a többi gyerek is), itthon meg hiába töröltetem le a játékokat, ha nem állok nonstop mögötte, nem tanul.
Ahhoz képest mennyire zseni agya van, elkezdte minden tantárgyból halomra szedni az egyeseket.
És még csak most kezdődik a "szerelmes-dekoncentrált" korszaka.

Mondjuk ez utóbbival tudok azonosulni. :/
Órákig elábrándozni a tankönyv felett XY-ról...
Persze ők meg messengeren nyáladzanak és tizenpárévesen olyanokat írnak egymásnak, hogy a hajam égnek áll.
Jó befogom, én is nyáladzanék, csak... nem szabad.
Amúgy iszonyatosan hiányzik!

Hmm.
Kamik egyre nagyobbak. Időnként kajak véresre karmolnak.
Holnap megpróbálom szétszanálni a pici pókicáimat is.
Danny jól van, most már elméletileg látszik az ivara. Bár én még nem tudom.
Letty is jól van, Dom szeme csúnyán gyulladt, nem tudom mit csinált vele.
Q olyan szokásos. Időnként minden ok nélkül dödög, dünnyög, vagy épp bunkózik.
Bodó viszonylag szépen veszi ezen a héten a reggeli hidegekben oviba barangolást, inkább hazafelé van hiszti amiért még nem tudom felvenni.
Manónak a fogalomgyökér magyartanára rengeteg pótolnivalót sóz minden nap a nyakába.

Ja! Manónak tüdőgyulladása volt!
Hogy azt a hülye, fogyatékos gyerekorvost is bár rakhatnám máglyára...
Még téliszünet előtt lett tőle kérve antibiotikum a nem múló hurutos köhögése miatt.
Erre mit ír? ACC100 + Calcimusc. Marhára ki voltunk vele segítve.
De "legalább" amikor már tüdőgyulladása volt, hajlandó volt írni gyógyszert és 1 hét "lógást".
Persze mennyive egyszerűbb lett volna ha még a szünetben meggyógyul (tüdőgyuszi nélkül) és nem hiányzik órákról.
Mindegy. Időnként eszem-f@szom eldobom ettől a csököttagyútól is.

Ha már csökött agyú...
Ma a "kedvenc" szomszédbácsim megint kitett magáért.
Csak amolyan szokásos módon, de megint ökölbe szorult tőle a kezem és a gyomrom is.
Megint idiótán vezetve hozta az unokáit.
Megint már a megállás pillanatában üvöltözött velük.
"Mi van már, itt akartok maradni?" "Itt hagylak benneteket megfagyni" "Mozogjatok már, hozzátok a táskátokat"
És nem, nem veszi át a 7 éves kislány teli iskolatáskáját, hadd szenvedjen vele.
Míg az óvodás kisfiú próbálta egyedül felvenni a hátizsákját, leejtette a játékát.
Az a s.ggbarom öreg meg nem engedte felvenni.
"Ha ledobtad ott is marad"
A kicsi magyarázta hogy nem dobta, majd keserves zokogásban tört ki.
A nővére vígasztalta volna, de újra elkezdett vele is ordítani az a kretén, hajnalbanflexelős istenátka.
Épp a maradék nevelődobozhoz mentem ki földért, eltartott egy darabig a fagyos föld ásogatása.
Mire visszaértem az ajtóhoz eltelt legalább 20-25 perc, ha nem több.
Még mindig elkeseredetten sírt a kisfiú, az öreg meg ordibált.

Nyilván én vagyok a szocializálatlan paraszt, meg "majomszeretet", "túlbabusgatod őket", stb, de kb én maram törném derékba a rokonaimat, ha így viselkednének a gyerekeimmel.
Ezt a két szerencsétlen kicsit meg minden nap idevágják az egyébként épp válófélben lévő szüleik zaciba.
A "drága" nagyszülőkhöz.
Hányingerem van az ilyentől. És igen, tapló vagyok, de ha van rá bármi más lehetőségem, nem hagyom még rokonokra sem a szemeim fényeit.
Anyámék már 1000 és 1-szer bebizonyították, hogy csakazértis az ellenkezőjét csinálják annak, amit mondok.
Hát akkor vigyázzanak egymásra és próbálja megnevelni az életképtelen, önállótlan, 27 éves kishúgomat.
Aki persze többet tud a gyereknevelésről, mint én, mert olvasott róla 2 könyvet.
Kár hogy egy kaktuszt nem bír életben tartani és egy tökfőzeléket sem bír megcsinálni.

Mindegy, nem puffogok tovább mára.
Mindjárt hazaért Töpi, inkább gyújtok egyet vele.
Bár jó lett volna ha nem szokik rá...

A bejegyzés trackback címe:

https://phoenicia.blog.hu/api/trackback/id/tr1015413272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása