Fáradt vagyok és nyűgös, próbálom túlélni a hétköznapokat.
Már végigdzsuváztam a házat, körbeetettem kétszer is a gyerekeket, az állatokat, alig aludtam az éjjel.
Egy kis nyugira vágyom, de nem pazarlom az időt kádban pancsolásra.
Bedobok egy mosást, majd beállok a tus alá.
Csak folyatom magamra a vizet...

Hallom, hogy benyit valaki a fürdőbe.
Nyúlnék hogy töröljek egy csíkot a párán, de igazán nem is akarok kilátni.
Nem akarom tudni ki jött be, kell az a pár perc egyedül.
Végül elveszem az arcomból a vízsugarat hogy ki tudjam nyitni a szemeimet, lemosódik a pára előttem.
Ott áll. Idegen, de a részem. Nem tartozik ide, de hozzám igen.
Csak bámul rám egy plexi lapon keresztül ahogy folyik le rajtam a víz. Csak bámulok Rá.

Leveszi a ruháit, félrehúzza a tolóajtót és pókerarccal közli hogy "helló".
Hirtelen átfut az agyamon hogy basszus, ott állok anyaszült meztelenül és hogy végtelenül szégyenlős vagyok, de meg sem mozdulok.
Még egy hang sem jön ki a torkomon, csak bámulok fel rá tovább.
Kiveszi a kezemből a tust és felteszi a helyére. Már mindkettőnkre folyik a víz.
Nekitol a falnak és megcsókol. A simogatás tapogatássá, majd markolássá alakul.
Lenyúl a bal térdhajlatomba és felhúzza a lábam. Feltámasztja az alkarjára és úgy támaszkodik mögöttem a csempének.
A másik kezével közben saját magát fogja meg hogy finoman megsimogassa vele amit az előbb szabaddá tett.

Helyén megtámasztva elengedi és felcsúsztatja a tenyerét a jobb mellem alá.
Szinte összeroppannak alatta a bordáim ahogy ráfog, megtámaszt.
Lassan csúszik be, de esélyem sincs hátrálni vagy ellenkezni, elmozdulni.
Zihálok. Talán fuldoklok is a saját szuszogásommal benyelt víztől.
Az övé vagyok. Nem szól hozzám, nem kacarászik, nem udvarol, megszerez.
Vagy inkább megmutatja hogy azt csinál velem amit akar, már réges rég megszerzett valójában.

Vonaglok, megremeg a lábam, látja hogy a végét járom.
Ráfog a torkomra hogy elnémítsa sikolyom.
Tágra nyílt, riadt szemeimmel először látok egy félvigyort az arcán ahogy felnézek rá.
De már tol is a vállamba marva lefelé. Beletúr a vizes tincsek közé és rámarkol.
Eszem ágába ne legyen máshogy mozdítani a fejem, mint ahogy ő irányít.
Fulladásig tolja a torkomba. Nem kapok levegőt, könnybe lábad a szemem.
Pedig élvezem hogy használ, hogy ki vagyok szolgáltatva neki...

Érzem az erei lüktetésén, hogy most már ő van közel.
Felhúz térdelésből, de megfordít hogy háttal legyek neki.
A lapockáim közé tenyerelve nyom a helyemre, lehetőséget adva hogy a csapba kapaszkodhassak.
Rámarkol a fenekemre és úgy mustrál.
Alám tolja, de már húzza is el onnan ahova vágyom, kívánom...
Sietve de apránként rakja be. Szorítom a fémet, szorítja a csípőmet.

Ahogy hallom a hangosodó, szapora lélegzetét nem bírom tovább így.
A végére magamhoz kell nyúlnom, de nem hagyja.
Belém élvez, majd átölel és megcsókol hátulról míg még bennem van.
Hosszan, finoman csókol... közben az egyik keze lesiklik a vizes hasamon.
Úgy tud hozzám érni... pár pillanat műve... reszketek... ki kell szabadulnom a csókból... hangosan felnyögök.

Csak áll és bámul rám. Csak állnék és bámulnék Rá, ha nem csak a képzeletem játszana velem.