"Számítóan méregetett, tekintete szinte lyukat égetett belém. Felgyorsult a szívverésem; a szám kinyílt, hogy levegőt kapjak. Bűnösen jó volt az illata. És nem kölnitől, hanem valami mástól. Talán tusfürdőtől. Vagy sampontól. Bármi volt is, nyálcsorgatóan vonzó volt, akárcsak ő maga.
...
- Jól van?
A hangja sima és kulturált volt, némi reszelős éllel, amitől kellemesen összerándult a gyomrom. A szexet juttatta eszembe. A fantasztikus szexet. Hirtelen arra gondoltam, hogy ha elég sokáig hallgatnám, talán már attól is orgazmusom lehetne.
Kiszáradt a szám, úgyhogy megnyaltam, csak aztán feleltem:
- Igen, persze."

"Kipirult az arcom, a szemem túlságosan csillogott. Ismertem már ezt a képet - a fürdőszobatükörben szoktam látni, amikor szexre készülök. A dugásra kész kifejezés, melynek semmi keresnivalója nem volt most az arcomon.
Uramatyám. Szedd össze magad.
Elég volt öt perc Mr. Sötét Veszedelemmel, és máris feltöltődtem valami szeszélyes, nyugtalan energiával. Még mindig éreztem a vonzását, a megmagyarázhatatlan késztetést, hogy visszamenjek hozzá.
...
A levegő teljesen kiszorult a tüdőmből, a józan ész meg a fejemből. Noha több réteg ruha volt köztünk, a bicepsze kőkemény volt a tenyerem alatt, hasizmai feszes csíkok az enyéimnek nyomódva. Mikor élesen beszívta a levegőt, a mellbimbóim megmerevedtek a mellkasa érintésétől.
Jaj, ne. El vagyok átkozva. Képek egész sora villant fel bennem arról, hogyan lehetne még megbotlani, elesni, felbukni, megcsúszni vagy pofára esni ez előtt a szexisten előtt az elkövetkező napokban, hetekben, hónapokban.
- Helló ismét - morogta, s a hangja rezdülései szinte fájtak."

/Sylvia Day - Hozzád kötve/