8. házassági évforduló...
Csak tudnám mi a bánatot kellene ünnepelnem egy hazugságokra épített szenvedéshalmazon?
Egyedül a nagyfiam születésnapját.
Már akkor sem voltam elég neked, ahogy azóta sem.
Még az exnejed képét hordtad a tárcádban, én a lányunkat a szívem alatt.
Lassan itt az ő születésnapja is, na az az év mélypontja.
Akkor lesz 10 éve, hogy először odajöttél hozzám...
És lehetne ünnep, a legcsodásabb nap az évben!
Sütnék szívecskés tortát és boldogan, szerelmesen a nyakadba ugorhatnék, mint régen.
Emlékszel még arra?
Emlékszel még a feltétel nélküli rajongásomra, a csodálatomra, az imádatomra?
Mindarra amit porrá zúztál, mert azt hazudtad hogy "nem kell más"?!?
Persze mindenkinek ezt hazudod.
Mindenki az "Édesed" és "Gyönyörűd"... egyformák vagyunk számodra.
Lélek nélküli lyukak.
Tudod mi most nekem az a nap?
A bukásomé.
Gyűlölöm, hogy voltam olyan hülye, hogy bízzak benned, többet soha, senkiben nem fogok!
Gyűlölöm, hogy nem volt annyi eszem, hogy ne álljak veled szóba!
Hogy hagytam hogy megfertőzz és kis híján az életünkbe került a lányommal.
Hogy egész életen át viseljük ennek nyomait, nem kis minőségromlással az életünkben.
Érdekel mit érzek most?
Költői kérdés... nem.
Szenvedek. Napról napra sorvadok el.
Míg én a gyerekeidet gondozom, te a lehető legtöbb egybites, agyonhasznált, fertőző szajhát magadra udvarlod.
Aztán nézel rám és én üveges tekintettel bámulok ki a fejemből.
Nem akarok kilátni.
Nem akarlak már sem téged, sem semmit sem látni a világból.
Megöltél bennem mindent az utolsó cseppig.
Fáj, sajog... belebuktam, rommá törtem.
Hittem neked és te elárultál és megaláztál.
Már nem hiszek neked, de csinálod tovább.
Igazából nem tudom miért csináljuk.
A gyerekek miatt?
A hitelek miatt?
Már neked sem jó, hisz te azt szereted, ha körbe vagy rajongva.
De ha átölelsz, idegennek érezlek.
Nem hogy közel sosem engedtél magadhoz, arra sem találtál méltónak, hogy őszinte legyél velem.
Hogy minimális tiszteletet és megbecsülést megkapjak azzal, hogy nem fűt-fát hajkurászol mögöttem.
Tudod mi a bosszantó?
Lehettünk volna nagyon jó pár.
Olyannyira egyetértés van köztünk akár politikáról, akár oktatásról, anyagiakról, hobbikról, bármiről is van szó, hogy még kompromisszumot sem igazán kell kötnünk egymással.
Se lefogyva, se meghízva nem találtalak csúnyának, nem tartalak butának, nem zavar a pukizás, nem csinálsz semmi idegesítőt amúgy.
Dúlhatna a szerelem és a boldogság.
Ami persze igazából sosem volt...
Én egy tonna hazugságot szerettem valami általad mutatott álomvilágban és abban voltam boldog.
A valósághoz nem volt semmi köze soha.
Te pedig a félrekufircolástól vagy boldog, a szexet szereted.
Talán még magadat sem, különben jobban megbecsülted volna azt, ami igazán jó lehetett volna.
