A torokfájós-köhögős akármi kapcsán lassan gyógyulgatok.
Időnként még fájogat a gyomrom, meg a veséim, jelentősen gyorsabban merülök, mint máskor.

A gyerekek mind itthon, e-oktatás.
Szokás szerint tegnap este 8-kor már sírás közepette fejeztük be a sok x@r magyarleckét a lányommal.
Pitty megkapta az első szaktanáriját amiért toszik visszaküldeni a leckéket.
Igen, leugattam a fejét, de minek... ?!?

Vicces, mikor megint nem kapok semmilyen formában karantén határozatot, de azért egy fb-os osztálycsoportban kiírják, hogy az egyik tanár covidos, szóval még e-oktatásban is karanténba kerül az osztály.
Aha... másfél hete nem találkozott a gyerek a tanárral.
És már harmadszorra "miszóltunkegyFbcsoportban" a hivatalos határozat. Aha...

Valahogy megint eszembe jutott, mikor egy éve ment Q be P-re a "lányához".
Bár most elméletileg ügyintézni ment, de... élénken él bennem.
Nem volt elérhető telefonon, így ránéztem; épp jelszót változtatott.
Még belefé menet irkált egy 16 éves roma leánykának a "Gyönyörűm" szarságos szövegeivel körítve, hogy ráér-e.
Később állította, hogy csak a kollégája lánya és csak vigasztalta, stb.
Emlékszem, épp lecsitulni látszott pár napja egy hónapokon át tartó mélyzuhanás miatta.
Próbáltam volna összekaparni magam, de ennyi elég is volt, hogy ott álljak a kondiszoba ajtajában üvegesen bámulva magam elé.
Belül zokogtam, ordítoztam, sikítva téptem szét magam körül mindent.
Belül. Kívül végül csak egy vörös szempár és szétszabdalt két oldalam maradt.
Napokig őrlődtem, mire rákérdeztem... persze még ő volt kiakadva és kérte ki magának, hogy nem is volt semmi, nem érti miért nem volt elérhető a telefonján, és ő deee a lányához ment.
Mint már annyiszor...
Csak valahogy eszembe jutott, s most gombóc van a torkomban.
Hányingerem van és fáj a fejem.

Néha szeretnék elszökni innen...