Hol is kezdjem... jó másfél hónapja nem ültem géphez, nem "láttam" netet.
Vagy a net engem. Ami lehet, hogy nem is baj.
A tanév vége óta felújítás-tatarozásban vagyunk.
A gyerekek kaptak saját szobát.
Amiben a "vicc", hogy a kicsik a legkevésbé sem igénylik még.
Olyannyira, hogy váltva alszom náluk az ágy szélén, a földön, vagy ők rajtam a mi ágyunkban.
Felnőtt háló nincs, a nappaliba került a franciaágy, kb az összes cuccom a szuterinba került le.
Ott legalább már van egy heverő, felmerült bennem párszor, hogy tényleg leköltözöm oda teljesen.
Épp csak fűtés nincs, meg potyog a fal, de legalább sok a pók és van ajtó az udvar felé szökni.
Elgondolkodtató...

Az elmúlt másfél hónapban hol lelkesebben, hol rokkantabban vakartam a matricákat, a falat, a festékmaradékokat,
festettem a falat, a felújítandó bútorokat (budget híján használt szekrényeket kukáztam össze),
sikáltam a padlótól a mennyezetig mindent, játékokat és ruhákat válogattam (turkálót simán nyithatnánk),
bekaptam egy ínhüvelygyulladást, egy vesemedencegyulladást, 3 felszakadt körömágyat, megroppant csigolyát,
fájó fogat és jópár kék-zöld-lila foltot itt-ott.
Azért ha lassan is, de alakul.
Megvan a 4 gyerekszoba, a nappali, a szuti.
A héten meg akarom csinálni a fenti fürdőt.
Mivel az a sz@r valahol engedi a vizet (kicsit sem kaptam agyf@szt, mikor az elhúzott bútorok mögött penészedett a fal a fiaim szobájában), így első körben próbálkozunk egy vízzárással.
Szilikonok, fuga, tömítések újracsinál, lakkozom amit csak lehet, aztán meglátjuk.
Ha így is engedni fogja a vizet, akkor a csöveknél van gebasz és fel kell törni a járólapot, csempét, padlót, mindent.
Kellett annak a húgyagyú spinének mindent elfalaztatni. Még a wc-tartályt is basszus... Pff.
Az időjárásról szerintem meg sem kell szólalnom, másnak is van ablaka.
Vagy még ki is merészkedik a házból.
Az ötmillió fok és a viharok váltják egymást.
Részemről lehetne kicsit több a vihar...
Bár fotózni sem járok ki.
Bogarászni sem.
Semmit sem.
Akkor vagyok levegőn, ha épp az udvarban csinálom a dolgomat.
Már hányok a bezártságtól.
Meg hogy soha, semminek nem érünk a végére.
A játszó sem lett kész 5 év alatt, lassan okafogyott megcsinálni nekik.
A teknős kifutója sem, a szigetelés sem, de legalább mostanra az egekben vannak az alapanyagárak és a munkadíjak is.
Még csak nyaralni sem vittem még a gyerekeimet soha.
Basszus, Pityu egy hónap múlva 17 lesz.
A legkisebb is megy az iskolába.
Kezdődik az "új világ".
Persze megy a para, hogy még el ne menjek dolgozni.
A téli szüneti felügyelet, meg a várható újabb pandémia miatt végül is jogos, csak...

Nem is tudom írjam-e a többit.
Ami nem történt, csak bennem van.
Hogy néha annyira hallani akarom a hangját, hogy legszívesebben felhívnám.
Hogy annyira hiányzik az érintés, hogy...
Tegnap elnyúltam az ágyon az ágyneműk közt meztelenül.
Eszembe jutott mennyire röhejesnek tartottam hogy arra izgultak a srácok hogy egy lány magát simogatja.
Mennyire végtelenül siralmas, hogy az ember már annyira vágyik...
... végigsimítottam a pucér bőröm a térdhajlatomtól felfelé az oldalamon át.
Ha tudnék még sírni, könny szökött volna a szemembe annyira vágytam egy őszinte, szerető ölelésre.
Magamat öleljem? Vagy a párnám? Magam köré húztam a takaróm... még én sem akarom ölelni magam.
Még én sem szeretem maga igazán.
Még én sem vágyom saját magamra.
Egyébiránt alig eszem már valamit (én a zabagép) és mégis hízok.
53kg lettem a műtétek óta, persze az összes zsír a hasamon és a s.ggemen.
Elkezdtem kihízni az általános iskolai farmerjaimat és szoknyáimat.
Tudom, kussoljak közel 37 évesen 4 gyerekkel, de...
Gyengülök is, az ízületeim is merevednek, pedig 2 éve még simán spárgáztam.
Juteszembe, siralmas amit az idei olimpián leművelnek a sportolók.
Tegnap belenéztem "szieszta nap" gyanánt, hát...
400m felét sprintelik, a végét már csak besétálják, a felemás korláton ezeket a gyakorlatokat messze pontosabban kellett megcsinálnunk annó, különben Kriszta néni lekapta a fejünket a nyakunkról, a többi meg...
"Hát most így jött össze, ennek kell örülni" ez egy hozzáállás?!? Elméletileg a világ legjobbjai, nem? Nem ég le a bőr a képükről így képviselni az országaikat? Na mindegy.
Tudom, bunkó vagyok.
És még azt sem értékelem kellőképp, hogy felnőtt emberek milliókat kapnak azért, hogy napi pár órát egy labda után rohangásszanak, mint egy óvodás, majd hisztizve vergődjenek a földön.

Ui:
Azt hiszem nem volt a legnagyobb ötlet kivágni az udvarra zsákokban a ruhákat a festés idejére. Most gőzöm sincs hogy telepítsem ki a ruhamolyokat.
A fiaim megint 9 napos láthatáson vannak. Remélem nem lesz bajuk. A ninjutsu edzés legalább tetszik nekik.
Lehet, hogy idén mégiscsak fogunk vizet látni. Úgy néz ki leugrunk Balatonra.
Egyre jobban tetszik az éjszaka vezetősdi (még mindig egy karcolást sem raktam a kocsimra).
Tessát egy adrenalinbomba etetni. Olyan pillanatok alatt vágja oda magát a kajához, mintha még sosem adtam volna neki enni...
Lassan vissza kellene szivárognom fb-ra. Gőzöm sincs mi van a csoportommal.
El kellene kezdenem rárepülni az iskolakezdésre. Szét vagyok esve, halvány lila lövésem nincs melyik gyereknek mi kellene.
Ezt meg csak úgy, hogy végre visszahúzzam pakolni a valagam:

(Amúgy utólagos boldog 40-et Timnek, de esküszöm nem értem miért kellett az a rózsaszín, virágmintás póló/blúz, etióp éhezőre fogyni és levágatni azt a szép haját csak mert elkezdett őszülni.)
Na jó +1, hogy legalább az illúzió megmaradjon: