Mi kulás?
Az udvar a kutyáktól.

Az előbb kimentem rágyújtani és eszembe jutott, hogy ma este kellene lepasszolnom a gyerekeknek a csokikat.
Frankón ködös, borongós, hűvös, esős őszi idő...
És már hetek óta minden ház a környéken full csicsa-picsa karácsonyi pompában.
Persze grincsfákkal, hiszen tudják mit jelképez. XD Idióták...
De ez még mindig kevésbé gáz, mint hogy a kicsik sulijában már több, mint egy hónapja nonstop nyitva az egyik terem ablaka (éljen a tüdőgyuszi) és ordítanak belőle kifelé a karácsonyi vernyogások.
Hogy mekkora élmény ebben várni kint a fagyhalálban a gyerekeket!

Ja, ma van az egyik nővérem szülinapja.
Persze elérhetetlen, de majd még hívogatom.
A szülinapjaink az év összesen két olyan napja, amikor beszélünk.
Az enyém még 3 nap.
Úgy néz ki a 37-et már megérem.
De minek?

Nem várom a holnapot.
Korán kelés, lefagyott szélvédő, nyűgös gyerekek, hétfő reggeli idióták az úton...
Álmosan, fázva, majd egyedül.
Nem lehetne már téli szünet?

Különben sem haladok a vagdosással.
Kedvem sincs hozzá.
Ma még nem is ettem... kellene.
Csak nincs hozzá kedvem.
Kb semmihez.