"Takarodjál... Leszarom, ha kinyírjátok egymást... Dögöljél éhen... Úgy lerúglak, hogy csak nyekkensz...stb."
Normális az ilyen egy szülőtől?
Ezek után csoda, ha a gyerekek is így beszélnek egymással?
Tényleg nem tudják felnőtt létükre kedves apukák felfogni mekkora maradandó sérüléseket okoznak a gyerekekben ezekkel a beszólásokkal?
Az érzékeny kislányom lelke naponta törik össze és a szobájában kuporogva sír, hogy ő meg akar halni...
A picike fiamban csak nő a feszültség, a bosszúvágy és ugyanúgy keményszik, érzéketlenedik el, ahogyan a nagyobbik báttya az apja miatt...
Nyílik a bicska a zsebemben, de csak saját magam karistolom vele.
Robbannék, de csak némán égek el a dühtől és fájdalomtól.

Undorodom az emberektől. Gyűlölöm őket.
És szégyen, hogy sajnálom, hogy ilyenek közé szültem gyerekeket.
Pedig nem velük van a baj.