Ma napközben annyira nem volt kedvem semmihez, hogy bekapcsoltam a Tv-t.
Ezeket a szörnyenszar magyar és német sorozatokat nem is tudom miért erőltetik.
Tényleg kritikán aluliak... de el is kapcsolgattam őket, mert pár perc is egy életre elég ezekből.
Az egyik csatornán épp kezdődött egy film... már megint "női film".

Voltak benne momentumok, amiknek teljesen igazat tudok adni.
Hogy a nők nem a valóságban élnek, álomképeket kergetnek.
Hogy a férfiak elég egyszerűek, leginkább "lyuk és kaja legyen" faék jelleggel.
De már megint ez a "hű, nem is értem hogy szerettem pont beléd" és voilá teljesen megváltozik mr macho...
Meg már megint ez a csak azért tahó, mert annyi csalódás érte...
Aha.
Jogos, vannak olyan nők, akik csak használják, kihasználják a férfiakat.
Állítólag azért ilyenek a férfiak is.
Az nem lehet, hogy az évmilliók óta ilyen férfiak miatt vannak ilyen nők is?
Ahogy az sem lehet, hogy valaki egyszerűen azért tahó, mert csak, mert ő olyan, mert úgy érzi jól magát, mert szimultán seggfej személyiség, nem pedig a marha nagy szerelmi csalódásoktól
(ami kb amúgy mindenkinek van, ergo mindenki lehetne tirpák ezzel az indokkal).

Egyébként ez a másnak mutatom magam, mint amilyen vagyok, mára nagyjából népbetegség.
Az illúziók világában élünk, ahol a mű a szép és jó, ahol divat hazudni és hazug kirakatban élni.
Ahol az őszinteség gyengeség, a természetesség elhanyagoltság, az érzéketlenség vonzó, a gátlástalanság kifizetődő.