Péntek este az egyik tömött rágóm megadta magát és széthullott.
Végigküzdöttem vele a hétvégét, enni persze nem tudtam.
Hétfőn ki lett húzva (darabokban kifeszegetve, kikapargatva), este szenvedtem vele rendesen.
A szájsebészem, aki amúgy nagyon jó és patentul végzi a dolgát, közölte, hogy januárban térjünk vissza az összes húzására...
Az összes!
Idén decemberben töltöm a 38-at és a napi két fogmosás, fogselymezés, szájvizezés ellenére elvesztem a fogaimat.
"Összeadódik a 10,5 év szoptatás, a genetika, a csökkent kálciumbevitel, stb-stb."
Hetekig fogatlanul, hogy fél év fogorvoshoz járás mellett 1,5 milláért protkóm legyen.
Magam alatt vagyok.
És kb a legkisebb, hogy ha egy húzás után így fájt a pofám, akkor az összes után hogy fog...
Hogy fognak rám nézni a gyerekeim, az emberek, míg fogatlanul leszek?
Kedden volt Pityu szalagtűzője.
Szerencsére addigra már csillapodott annyit a pofám, hogy nem látványosan szenvedtem vele.
A két tánctanár helyében elásnám magam...
Ilyen f@szul összerakott koreográfiát sem sűrűn pipáltam még!
Szerencsétlen lányok toporogva rohangásztak az egymás után (ellentétes irányú) forgások helyett, a fiúk hol csak álltak, mint a fütyi valami görbe tartásban, hol sérvet kaptak, hogy a lányokat kézben kellett hurcibálniuk, meg forogniuk a csajokkal a kezükben.
Jelentősen kevesebb bonyodalommal jelentősen látványosabb lehetett volna.
Nem mellesleg kényelmesebb a táncoló kamaszoknak és stresszmentesebb, ami valóban leléphető és nem csak papíron kivitelezhető.
Sajnáltam őket.
Hány és hány ennél nívósabb koreográfiát csináltam és tanítottam be úgy, hogy végül élménytánc lett belőle és még szép, kiegyensúlyozott is.
Mindegy.
A kiscsajt is sajnáltam, aki a páros helyett egyedül kellett énekeljen.
Nagyon hamisan kezdte, de azért megtalálta végül.
Izgult, remegett a hangja, a hangmagasság meg egyáltalán nem feküdt neki.
A pukkancs kis "diákok hangja" tyúkra meg nagyon nem lennék büszke sem szülőként, sem tanárként.
Lényegében kb fél órában azt ecsetelte, hogy 2.-tól többet voltak részegek, mint nem, a másnaposság miatt lógtak, vagy aludtak a legtöbb órán és hogy sokadmagával az iskola falai között vesztette el a szüzességét...
Ez egy evangelikus iskola.
Jó, én énektagozatos voltam, mi is piáltunk időnként, de egy ilyen szöveg felével kiálltunk volna, repültünk is volna (jogosan) a tagozatról!
A saját osztályán kívül a többi diák fogta a fejét, anyukáknak égett a képe, apukák némileg morogva tekintete elárulta, hogy annyira nekik sem jön be a kollektív szutyok-szajhásító "szent"beszéd.
Az egyetlen műsor volt, amit tüntetőleg nem tapsoltam meg.
Bár az igazgató (helyettes?) igyekezett felvenni minőségben a versenyt a kiscsajjal.
Épp csak semmi értelme nem volt az összefüggéstelen marhaságainak, kb mint aki be van szívva és hol színeket, hol szavakat lát a fejében lebegni...
Szerdán a kicsiknél volt halloween.
Ami azt jelenti, hogy kényelmetlen jelmezekben, maszkokban és festékkel a fejükön ültek a tanórákon.
Egyik ugye megsül a bundás jelmezben, a másik meg megfázik, mert nem csak a veséje lóg ki...
A technika teremből "szellemszobát" csináltak, aminek csak annyi volt a lényege, hogy beküldték a kicsiket, hogy a nagyok szívrohamig ijesztgessék őket, néha leöntötték őket ezzel-azzal, csak hogy ne fázzanak meg csurom vizesen és vigyázva legyen a drága jelmezekre.
A zárószámot rühellem a legjobban.
Az úgy néz ki minden évben, hogy közös futás a szülőkkel jelmezben.
Gyakorlatban az évben egyszer a túllelkes 120kg-os felnőttek megmutathatják, hogy a kétszer olyan hosszú lábaikkal le tudják futni a 25kg-os 1m-es gyerekeket, akiket menet közben jól fel is löknek "igyekezetükben".
Időnként át is gázolnak rajtuk, mint egy pánikoló bivalycsorda.
Minden évben balesetek és sérülések sokasága, de az Istennek nem hagyják abba ezt a "remek hagyományt".
Gondolkoztam rajta, hogy idén megyek, sétálok egyet a gyerekeim mellett és a lökdösődve futó szülőket kiszanálom a viperával, lépkedjenek rajtuk a gyerekek, ne fordítva...
Tudom, még mindig bunkó és igazságtalan vagyok.
Vagy mégsem?
