Holnap után suli.
Vicces, hogy jobban utálom, mint mikor még én voltam iskolás.
A kicsivel szorzótáblázunk (éljen, téliszünet), a lányom fuvolázik (januárban vizsga), a fogaim fájnak, a szívem szar.
Q szilveszterkor jött pár napra, legalább intéztünk 1-2 dolgot, ami az ő nevén van.
Az exférjem jó fej volt, nem zavarta, hogy lázas beteg, úgy is igényt tartott a láthatásokra, hadd betegedjünk le, mire menni kell a suliba.
Az autóm izzítása állítólag most már jó lesz, egy rakat vezeték volt megtörve benne (lehet, hogy az előző tulajnál kapott egy szép ütést a jármű).
A lányom kilyukasztatta velem a fülét, egy hang nélkül, hősiesen tűrte.
Az első két napban nem tudtuk berakni a saját fülbevalóját, mert vékony varrógéptűvel böktem, aztán az én fülbevalóimmal tágítgattuk a lyukat, hogy beférjen a vastagabb karikája.
Mindegyik gyerekem hajlandó volt minimálisan kivenni a részét a karácsony előtti sütésből és takarításból, így probléma nélkül, időben végeztünk mindennel.
Karácsonykor volt vagy 20°C, ennek örömére szilveszterre ellepték az udvart az Atalanták és C-betűs lepkék.
Ja, nincs is felmelegedés...
Ahhoz képest, hogy 18-tól már lődözött és petárdázott minden barom a környéken, jan 1-én kb fél 3 óta csend, béke és nyugalom.
Meglepő. Minden évben eddig még hetekig tolták.
Már leszedtem a fát, bekészítettem a táskákat, még a kicsik haját kellene megmosnom, de húzzák az időt.
A regényekkel semmit sem haladtam, a téli szünet a mindennapos kaja-takarítás-állatok ellátásán kívül kb meccsekkel telik...