Ma úgy indult a reggel, hogy a kicsi megint nem akart felkelni és iskolába menni.
Miután tegnap este megtudta, hogy a nagyobbik bátyjának ma tanításmentes napja lesz, hirtelen "rosszul érezte magát", megfájdult a hasa és minden baja lett.
Szóval elindulni sem volt könnyű.
Nekem meg megjött, jó így ügyintézni és bevásárolni menni.
Isti már előre dödögött egész úton, hogy mi a ráknak kell ő (18 évesen) az anyakönyvi kivonatához, a kormányablakban meg közölték, hogy nem is ők csinálják, hanem az önkormányzat.
Aztán hiszti volt, hogy ő be sem jön a boltba (végül bejött, hogy ott is végig veszekedhessen velem mindenért).
Én is éhes voltam, de neki vettem kaját, amivel szépen beült a kocsiba enni.
Se a boltnál, se itthon semmi segítség, hogy ne én pakolásszam a 10 zsugor teákat és nehéz szatyrokat a sérveimmel.
Otthon kiürült a kutyakaja, a 15kg-os zsákot is egyedül emelgettem, borogattam, mert ő ahogy hazaértünk, felment kockulni.
Lehoztam a szemeteit, szennyeseit, mosogatni valókat a szobájából, mert ő nem teszi.
Tudom, ott kellene hagynom. De meddig?
Reggelente, ha megkérem, hogy segítsen lekaparni a szélvédőt, vagy lesöpörni a havat a kocsi tetejéről, mert nem érem el, az utcán üvöltözik velem.
Nem tudom mikor lett az én tüneményes, szófogadó, segítőkész gyerekemből ilyen tapló.
A kicsiknek még szeptemberre, születésnapjukra ígért skin-t Lol-ban.
Aztán majd karácsonyra megkapják.
Azóta is türelmesen várják, bár már nagyon el vannak kenődve...

A kicsi tegnap miattam is elkenődött.
Megbeszéltem vele, hogy mivel megint nekiállt szakadni a hó, szombat reggelre erős fagyot is írnak, nem is érzem túl jól magam, így ne kelljen szombat reggel is korán kelni és az erdőn át vezető kanyargós úton órákig autókáznunk a kosármeccsre.
Végül sikerült kiengesztelnem, hogy cserébe csinálok szombaton gofrit, erre tegnap délután nem engedték részt venni az edzésen, ha ő nem megy meccsre, a kispadon kellett végig ülnie... Basszák meg!

A farsangot is érdekesen találták ki.
Szombaton lesz. Az iskola saját tanulóinak is belépőjeggyel.
Hogy mások által megszabott jelmezekben, mások által kitalált koreográfiával szenvedve érezhessék magukat kellemetlenül és megalázva, "érezd jól magad a saját farsangi mulatságodon" címmel.
Az agyam eldobom. A 10 éves lányomnak pl pizsamában kell az egész iskola tanulói és azok rokonai előtt lennie.
Normálisak ezek?
Életem egyik legmegalázóbb élménye volt, mikor 7 évesen, elsősként egy szál pelenkában, pelenkás zacskóval a kezemben kellett körbevonulnom a tesiteremben az osztályommal együtt.
Mi a ráknak jó ez a retard megalázása a gyerekeknek a tanárok által?
Miért kell ilyen faszságokat egyáltalán kitalálni ahelyett, hogy abban lehetnének, amiben akarnak és jól érezhetnék magukat?

Megemeltem magam.
Amúgy is fájt a hasam, de most kb mindenem sajog.
Hányingerem van.
Egy hete már olyan érzésem van, mintha egy köteg szögesdrótot dugtam volna fel oda, ahol nem süt a Nap...
Valószínűleg aranyerem lett, hogy minden reggel a fagyott autóba ülök be.
4 szüléstől nem lett, erre egy ilyen proli baromságtól... remek.
Fos le vagyok hangolódva Isti viselkedésétől, hogy nem találok melót, hogy szarul érzem magam, hogy nem tudom mit csináljak.
Semmi affinitásom kiköltözni a németekhez és nincs szívem itt hagyni Danit.
Basszus, még a fogaim is sajognak a hidegtől, tegnap is rommá átfagytam, míg rendbe raktam az udvart, mindenem fáj, elegem van.
Tudom, mint mindig.
De végül is, "kisírni" magam jövök a blogomra, amúgy meg sem szólalok.
Senkinek.