Tegnap megérkezett a szélviharos hidegfront. A szívem lájkolja ezt.
A tárcám kiürült, a számlám leürült, az autó tankja szintén.
A srácok egy rohadt meccs miatt gyönyörűen összeverték egymást. Megint.
Ma voltam a kicsi szülőijén, a nagyét bevállalta az apja. Mert még mindig nem tudok osztódni.
A lányom az idei tanévben még nem hiányzott... eddig. Ma lebetegedett.
A fogykos magyar tanára pedig megüzente, hogy ha megint "nem vagyok hajlandó" menni szülőire, akkor küldje be a gyerek az apját.
Így is eléggé hiányzik a gyereknek, kell is még ilyen beszólásokkal megbőgetni.
És a nem vagyok hajlandó...
Jellemzően egy időben 2-3 szülőin, szeptemberben +zeneiskolai órabeosztáson kellene lennem.
A 2 kisebb gyerekem még felügyeletet igényel, se apuka, se nagyszülő nincs a közelben.
Teleportom sincs, hogy mikor 16-kor végeznek, akkor visszaérjek 17-re, ha hazaviszem őket előtte magukra hagyni őket.
A nagyok meg még egymásra is veszélyesek, nemhogy a kicsikre...
Nem vagyok hajlandó, mert nem minden alkalommal tudtam megoldani?
Vagy mert van, hogy a másik gyerekemére mentem el?
Ok! Ezentúl amíg ez a p1csa van, valóban nem leszek hajlandó bemenni egyetlen szülőire, vagy fogadóórára sem!
Se tanítani nem tud, se normálisan vigyázni a gyerekekre, se visszaköszönni, magyar tanár létére még helyesen magyarul írni sem... szóval ennyit a degenerált pocokpofájú Sántháról.
Mindenesetre a tanári karral és a portás nénivel karöltve tűkön ülve várjuk, hogy eltakarodjon végre a rákba nyugdíjba.
A rengeteg betegen bezavart osztálytársnak köszönhetően meg a holnap délelőttöt tölthetjük megint a rakat beteg között az orvosi váróban.
Addig is lelkesen várjuk, hogy befizethessük magunkat a farsangra, ahol a gyerek pizsamába öltözve szoronghat az aulában milyen ciki, míg én osztódva egyszerre két helyen árulhatom a büfében amit kötelező jelleggel veszek és sütögetek, a gyerekem meg az én pénzemből megveheti.
Persze, hogy ez normááális! Már akinél...