Már nem próbálok hidakat építeni, de még nem romboltam le a maradékot.

Túl vagyok a műtéten, jelentem: túléltem.
Volt pár fincsi apróság, mint pl., hogy a szívem nem bírta a sok érzéstelenítőt és összeestem, mikor a műtőbe kellett volna átbattyognom, meg a betört gyökerek keresgetése, kaparászása, vésése, az állkapocs simára csiszolása, hogy kiütötte az arcomat a fertőtlenítő, hogy utána sem bírta a szívem a fájdalomcsillapítót, így anélkül kellett bírnom, meg hogy egy hétig feldagadt, színes pofával mászkáltam, mint akit szétvertek...
Mostanra már nem halok meg "fogat" mosni fogkefével bizony, tudok kisdarabkás pépeket majszolni és 2 napja végre újra tudok palackból inni.
Végre tudtam hajat mosni, már nagyon csömöröm volt, hogy se előre, se hátra nem hajthattam a fejem, mert nekiállt vérezni belül az egész pofám.
Egy hétig nem tudtam aludni, mert csak félülésben hagyatt "fekhettem", én meg csak hason fekve tudok aludni.
Lassan bármit és akármit beturmixolok... bár az előre emlegetett pizzás mélypontig még nem jutottam el.
Az a baj, hogy mindent higítanom kell (vízzel, laktózmentes tejjel), így szilárd székletem kb majd akkor lesz újra, ha lesznek "fogaim". :/
Viszont 7 év után tegnap először szopogattam csokit!!! Csoookiiiiiiiiiiiit! <3

Szerintem hiába próbáltam nem tudatni senkivel, a jófej gyerekeim ordibálva szívóznak velem, cinkelnek és kifiguráznak, már hallhatta az utca, hogy úgy nézek ki, mint egy vén boszorkány, ahogy azt is, hogy pöszén ordibálom rendre a társaságot.
Emiatt lemaradtam a lányom fuvolakoncertjéről, a fuvolavizsgájáról, a kisfiam tubavizsgájáról. :(
Tudom, mehettem volna maszkban, de még a boltba is ha be kell mennem (maszkban, hogy ne látszódjon kilóméterekről), hallgathatom az "ezt a diliházból engedték ki" szövegeket.
Nagyon jól esik, köszi... és nem, nem tudom elküldeni reggel kifliért a nagyokat, amikor délutánig alszanak.

Amúgy Dani végül magyarból is töriből is bukott.
Kitalálta, hogy inkább átigazol szakácsnak, de miután az apja 1,5 órás hegyibeszédet tartott neki a telefonban (mert lekapta a fejem, hogy ő lerúgja a gyerek fejét, ha szakmunkás szakra megy diplomás helyett), mégis csak marad a neki legkevésbé sem való vegyészet mellett és megy pótvizsgázni.
Pont ő, aki se a fenekén nem tud megülni és A-Z-ig mindenre olyan allergiás, hogy már többször kötött ki a kórházban épp meg nem fulladva (pl. ételszínezéktől).
... no komment... Ha az apjának fontosabb, hogy azt mondhassa a gyerekének van egy (hasztalan) diplomája, mint hogy boldog legyen, a fiam meg inkább hallgat megint az apjára... no komment...

Isti úgy is nemsokára odaköltözik hozzá, mert meg az egyetemre.
Igen, viszonylag jó lett az érettségije, vonul ki a "fészekből".
Zokog a lelkem, de így a normális.
Remélem jó társaságba kerül és jól fogja érezni magát.
És remélem az apja hagyja is majd, hogy éljen társasági életet, mert ha 20-kor takarodóra akarja még inteni, én inkább fizetem a koleszt valamiből.
Az egyetemen élni kell, nem haldokolni!
Az apjával ellentétben...

Ez most komoly B+?
o.O Ezért NE a lányod telefonján nézd meg az időt... :/

Az utolsó előtti héten a kicsi bekapott egy olyan vírust, hogy 2 asztmaspré mellett is fulladt.
Kértem a nagyfiam, hogy bírjon ki 2 napot és menjen busszal, mert így nem merem otthon hagyni Bodót.
Biosz érettségi napján: anyaaa... elkéstem a buszt!
Zseniális, pillanatok alatt beteleportáltam a felnőtt fiam és rongyoltam haza... áll a kocsisor, a településünk táblája alá ragadtam.

Összesen 2km-re otthonról. 1,5 órára. Én rég nem bőgtem annyit.
Bekapott egy személyautó egy motorost, nyekk és helyszínelés.
Menekülési útvonal, kerülő út semerre.

Amúgy az utolsó héten konkrétan minden nap jöttek velem szemben a sávomban 90-es szakaszon.
Pár biciklis, robogós, sportmotor, egy tucat személyautó, kamion, kisteher és egy sétafikáló emberke random a sávom közepén.
Érdekesebb momentumok közé tartozott, mikor a buszos bepipult, hogy merem megelőzni és rámhúzta a buszt, mikor a szembe jövő autó nem tudott visszahúzni a saját sávjába és le kellett rántanom a vizes, saras fűre a 2t-ás autókámat (pont nem ott ahol fák és árok van), a takarásból elém bicikliző géniusz.
A legijesztőbb itt a településen volt, mikor csak azért lassítottam, mert az út szélén álló teherautótól nem láttam rá, hogy a szembe sávban jön-e forgalom a kanyarívben és kiszaladt a teherautó mögül egy kb 2-3 éves kislány az útra.
Megtorpant és odafagyott. Nulla reakció, hogy ellépett volna előlem valamerre, pedig pár centire előtte álltam meg satufékkel. Valószínűleg a beszélgető nyuggermami vigyázott rá, mert ő állt neki káricálni és elrángatni előlem.
Próbáltam hazáig úgy zokogni ki magam, hogy lássam az utat is...

Még műtét előtt igyekeztem kreatívkodással elvonni a figyelmem, úgy is kellett valamiket alkotnom anyák-napjára, tanárok búcsúztatására, csakra-karkötőket kértek, stb.

Mondjuk van olyan tanár, akitől nem baj, hogy megszabadultunk.
Sántháné Ildikó "drága" idén is ugyanazt játszotta el, mint múlt év végén, meg előtte...
Az utolsó héten már senki sem tanított, minden osztályban kirándultak, fagyizni mentek, sport-napok, rajzolgatás, stb.
Ő? Minden egyes rohadt nap egy tonna magyar leckét küldött haza és ilyen szövegekkel, hogy ha valaki nem csinálja meg, az nem vehet részt az iskolai (kötelező) zöld-napon, helyette 5 magyar órát fog tartani, stb.
Közben a szülőkkel közölte, hogy ezek a gyerekek még nem érettek nyári kötelező olvasmányra!!! o.O
Szóval az összes többi ennyi idős gyerekhez képest 11 évesen ők még nem olvastak egy darab kötelező olvasmányt sem!
Nincsenek így is elég hátrányban, hogy egy írástudatlan debil utáltatta meg velük az írást és olvasást 4 évig?
Nah... de legalább ez a pocokképű retardált sem fogja egyik gyerekemet sem többet szopatni oktatás címen.

 Bodó megsiratta Erika nénit, hogy elmegy nyugdíjba.

Q megint Németben dolgozik, most "Hi Joe" haverjával párban.
Megint 30000.-al lettem itt hagyva a gyerekekkel egy hónapra.

Írtam már, hogy vettem egy kaktuszmalacot?
Cuki, de nappal nem sokat látni, lassan szokik hozzá a gyerekekhez (ő is anyás, mint a többi állat itthon), és mivel szabadon van a konyhában, minden reggelre szétrohangálja az "alkotásait".
Tessa meg úgy tűnik felnőtt lett, területvéd.
Egy kész művészet már etetni, takarítani, feltölteni az itatóját, mert mindenre odakap.
Kézben amúgy (nálam) még mindig nem dilis, szépen elvan, de mire kézbe kerül... Hhh...
Ja, már bő méter fölött van.

A nem saját típusú állatok jó fejek és kompenzálják, hogy így nem járok ki fotózni.
Random bejönnek kis- és nagy szarvasbogarak, orrszarvú bogarak, cincérek, ugrópókok, farkaspókok, lepkék tucatja, pedig sosincs nyitva hagyva a bejárati ajtó.
Mondjuk a darazsaknak annyira nem örülök (a múltkor jól belenyúltam egybe, legalább tudom hogy elfogyott itthon az antihisztamin), és egyik nap hangyainvázió is volt.

Tartottam tőle, hogy nyáron elég durva viharok lesznek a nagy melegekben, így megkértem muterékat, hogy segítsenek eszkábálni a garázsom elé egy kisebb féltetőt (mert hogy a kocsim hosszabb, mint a garázs), hogy védje a műanyag kasznit a jégtől.
Másnap hív muter, hogy rendelt vagy 170k-ért egy "garázst", majd jönnek és pár nap alatt összedobják.
Tudom, szuverin nyihaha nyet kukucska protkó, de...
Szerencsétlen Vili (nevelőapám) már melózott rajta 1,5 hetet 40°C-ban, tűző napsütésben és már a kerti csap vezetékét is sikerült elnyesni, de ez még nem tart sehol. :/

Gőzöm nincs mit akartam még megírni, de napok óta a gyerekek ruhaválogatásával szarozunk és szét vagyok esve.
Ők is utálják, én is utálom, de máshogy nem kerülnek ki a kinőtt ruhák, és nem tudom átrakni a másiknak, amelyikre meg jó...

Japp, még ha pöszén is, de énekelni még tudok.
Ez is valami...
Vajon azzal a műszarral a számban lehet csókolózni?
Tudom, proli kérdés, mert csak arról lehet beszélni mit lehet és mit nem lehet enni vele.
De újra fütyülni? Rágózni? Csókolózni?
Nem mintha bárki meg akarna csókolni... csak úgy elméletben... lehet-e.
Ha már itt zenehallgatás közben nem bírtam valakit kiverni a fejemből és rájöttem, hogy hagyján hogy más nem ér hozzám, de már én sem magamhoz vagy 8 hónapja...