Túl vagyunk a fogyatékos szelleműzés ünnepén...
... és a "fagyjatok meg órákon át unatkozva egy fél szelet zsíroskenyérért" felvonuláson.
A nagyfiam általában még mindig "nagyon cuki"
a kicsik meg néha tényleg,
Manó lányom a legtöbbször.
Ő az egyik napi-szintű vendégünk a kertben:
Ő meg az utolsó Mohi... akarom mondani túlélő:
Q itthon, felmondott.
Eredetileg csak 1 napra jött, Bodó bőgött is rendesen megint, hogy mennyire hiányzik neki, aztán még egy jogtalan sallert is kapott az apjától.
A csap csöpög, az idő ködös-esős-vegyes-hűvös, nem érzem túl jól magam, tegnap kiütött valami allergia (mit keres a német szalámiban egy rakat gyógynövénykivonat?).
Dani meg megint kiíratta magát 1 hétre, mert bealudt kedden (megint - megint a keddi laborgyakorlat...).
