Két durva hóvihar közti pár órában ülök a gang lépcsőjén és egy szál pólóban szürcsölöm a kávém a tűző napsütésben.Még hogy az április bolond... viszont a kertem még mindig imádom tavasszal!

Amennyire rühellem itt az embereket, annyira imádom a környező tájat. Tudom, menet közben kocsiból gány képek, de...

Amennyire nem vagyok oda az ültetett virágokért annyira szeretem így a kertem.Csak úgy nőnek... se ültetés, se öntözés, se permetezés, csak vannak.Csöndben, hasznosan.  

Ezek meg csak úgy. Mert átugrottunk Balatonra. A sofőrök zöme még mindig életveszélyesen hülye. A víz meg hideg. A szél is.