Éjjel újra próbáltam. Órákon át csak ültem mellette.
Hiába öleltem, már nem gyógyít az érintésem.
Sírtam, segítséget kértem, már nem látom őket sem.

Tudom hogy hülyének tartana mindenki, nem is sokan tudták.
Valaha nem kellett megszólalniuk a gyerekeimnek, értettem őket.
Sosem sírtak kisbabaként, mert tudtam ha éhesek, ha fáznak, ha ölelésra vágynak...
Ha lázasak voltak, ha fájt valamilyük, csak ráraktam a kezem... elmúlt.
Ha becsuktam a szemem és erősen gondoltam valakire, ő érezte.
Ha becsuktam a szemem és megérintettem egy fát,
láttam hogy van-e körülöttem állat.
Ha becsuktam a szemem és belógattam a kezem a vízbe,
láttam hogy milyen állatok élnek ott bent.
Ne úgy képzeld el hogy tisztán láttam, inkább éreztem.
Kissé homályos foltokként, sziluettekként.
Hallottam éjjel a denevérek vijjogását,
éreztem magam körül a nem látható szellemeket.
Ez már csak azért hangzik még nekem is furcsán, mert nem vagyok vallásos.
Racionális ember vagyok, ezt mégsem tudom megmagyarázni.
Sosem tudtam velük beszélni, én állítottam gátakat.
Habár éreztem hogy nem bántanak, segíteni jöttek, rettenetesen féltem tőlük.

Még gyerekként ezeken felbuzdulva próbáltam extrém dolgokat véghezvinni.
Persze nem tudtam megemelni a házat, sem elemelkedni a földtől, sem vizet idomítani.
Kérdésemre mindig azt a választ kaptam magamban, hogy miért lenne rá szükség.
Mi hasznára lenne az a környezetemnek?
Nyilván semmi. De már mindegy is, elvesztettem.
Valahol 2011-2012-ben elvesztettem a képességeimet és nem tudom mivel, miért.
Még visszakaphatom-e és hogyan?
El kellene engednem azt a sok fájdalmat, haragot és bántást, a görcsös félelmeket.
De még azt sem tudom hogyan.
És ha sikerül vajon visszakaphatom még?
Hogy tudjak gyógyítani, hívni az állatokat, látni amit a legtöbben már nem tudnak...