Napok óta extra nyugodt vagyok.
A legnagyobb baromságok sem hoznak ki a sodromból, alig-alig érint meg.
A bunkóságok is max pár percre hangolnak le.
Még a zenéket is jó így hallgatni.
Csöpögős és csapatós számok váltják egymást, de csak élvezem, nincs ami fájna.
Ja, a kezem az fáj. Na jó, csak kicsit.
Marha okos voltam, a fejembe vettem hogy megtanulok kicsit dobolni magamtól.
Tegnap láttam egy állat jó dobost, őt akarom leutánozni.
Ez megint egy olyan kattanás, mikor a nulla hangszerismerettel kitaláltam hogy megtanulom Anni fuvoláján a Deep river-t, vagy a fiam 3/4-es csellóján a Shape of my heart-ot.
Egy darabig nem értettem hogy lehetek ennyivel sutább bal kézzel, ha kétkezesnek születtem. (Bizony, egyik agyféltekém sem dominánsabb a másiknál!) Aztán feltűnt, hogy a bal hüvelykujjamon gyűrűt hordok, azon csúszott mindig meg az ütő! :D
Oké, még sokat kell gyakorolnom, de határozottan jobb. Eddig 1,5 óra alatt rájöttem hogy majorettesnek kellett volna mennem, mert az ütők pörgetve dobálása jobban megy, mint bal kézzel az ütemtartás. XD
És el is érkeztünk a miért is fáj részhez, az első 4-5 dobálásra kézfejen dobtam magam, kulcscsonton, szétvertem párszor elkapás közben a körmeimet is, egyszer még a radiátort is eltrafáltam (jó hangja volt, azon kellene dobolnom tanulni).
A gyerekek eddig viszonylag nyugton voltak, most kezdenek megbuggyanni.
Reggel galárd módon elvettem az okostelefonokat, mert már 7-kor azt nyomkodták alvás helyett.
Lassan kész vagyok az összes házimunkával, a nap további részében csak az övék leszek! Végre...
Nem tudom hogy lesz a hétfő, megyünk-e oviba, Bodó beteg, amit egyáltalán nem csodálok.
Szerdán előbb voltam lent az oviban, végighallgattam az ebédeltetést.
Csoportonként min 3-4 gyerek beteg. Mert anyukáknak "muszáj" úgy otthagyniuk...
És még én vagyok a bunkó, hogy az ilyen "Az én gyerekem még nem tudja fújni az orrát, képzeld este egy tonna taknyot szívunk ki belőle! Te hogy oldod meg?" szövegekre a "Nem értem mit keres a gyereked betegen az óvodában!" a válaszom.
De a konyhásokon azért még így is kiakadtam kicsit.
Hallgatom, hogy a néni úgy köhög, mint egy TBC-s. Gumikesztyű rajta, szájkendő sehol. Látom lelki szemeim előtt hogy a bacik és vírusok elárasztják a kis helységet. Bejön a másik néni is, boldogan újságolja hogy szép lett az új rendelő. Most jött az orvostól, mert beteg ő is. Aztán az előző "göthös" rákontrázik, hogy előző nap épp mennyi volt a láza ott bent!
Csoda hogy az összes gyerek lebetegszik, ha a 2 "tündéri" nyugger teleköhögi az összes kaját, tányért, evőeszközt?
Az óvodavezető persze nem tehet semmit. Nem is az ő alkalmazottai, nincs is másik munkaerő, stb. Fasza!
A lányom végre meggyógyult.
Mondjuk azért az egész napra a vizes fürdőruhában hagyták sztoriért is le tudnék vágni pár épületes jobbost, de az 8 napon túl gyógyuló lenne... Örüljenek, hogy nem lett tüdőgyulladása a f@..ságuk miatt, így viszonylag csendben vagyok.
A nagyok jól, csak linkek. A középső még kevésbé, a nagy már igencsak kamaszodik. És bődület pofátlanok!
És meglepően sokkal jobban tudom megint navigálni őket, hogy rámszakadt ez a szarokrá típusú türelem.
Mennék ki az őszi erdőbe, vagy a paplan alá aludni, vagy a kanapéra egy jó film mellé pokróc alatt forrócsokizni...
Nem, egyik sem lesz, csak jó lenne.
Q furcsa. Hol mindenen felkapja az iszapot és hisztizik, hol megnémul és kerül, hol olyan beszólásai vannak, hogy falnak megyek.
Néha furcsa a férjem. De szerintem sokszor én mégfurcsább vagyok.
