Veszekedés, üvöltözés, ajtócsapkodás, elmegy.
Utál minket, nem akar többet látni minket.
Ilyen egyszerűen bomlik fel egy család.
Ilyen egyszerűen mennek nevelőintézetbe a gyerekek, én meg a híd alá.

Közben leégett Sz.s. fele. És még be is építik, holott pont hogy megvédeni kellene az emberektől.
Védett fajok ezrei pusztulnak újra az emberi hülyeségtől és kapzsiságtól.

Fél év kihagyás után ma megpróbáltam újra mozogni kicsit.
Kár volt, lehangoló hogyan épülök le fizikailag is.

Süt a Nap, de nem ver belém életkedvet.
Még mindig nem ír, nem szól hozzám...

Még 2 nap és már 17 éve hogy nincs a nagyfiam.
Nem leszek egyedül, ki sem zokoghatom magam.
Nem tudom hogy fogom bírni.

Nem tudom bármit hogy fogok bírni ezek után.
Tudom, hogy tudnék erős lenni, legalább belül.
De semmi motivációm. Semmi értelmét nem látom.

Sarokban ülve csukott szemmel bámulok valahova magam mögé.
Vagy talán a semmibe...