Valami voltam, valakivé tettél, valamivé váltál...

Egyszervoltam 2.0

Egyszervoltam 2.0

Képzelet

2019. április 01. - Phoenicia

Itt ülsz előttem, odalépek hozzád.
Arcod két tenyerem közé fogva megsimítom.
Az állad alá csúsztatott kezemmel enyhén emelek az arcodon.
Szeretném hogy rám nézz.
Szeretném látni a szemeid és hogy mi van benne.
Mosolygok. Boldog vagyok hogy láthatlak.
A lábaim közé fogom a tiéidet.
Az öledbe ülök, szembe veled.
Nézem a szemeidet, közben a kezeim újrasimítják a szép arcod.
Beletúrok a hajadba. A tarkódnál ellentartva közelebb húzom magam.
Egészen közel az öledbe...
Lehajtom a fejem és belefúrom az orrom a kulcscsontod és nyakad találkozásába.
Szívom magamba az illatod.
Majd finoman elkezdem végighúzni az orrom hegyét fölfelé a nyakadon a füled irányába.
Elérem a fülcimpádat, megpuszilom alatta a nyakad.
Csak egész finoman. Aztán mégegyszer.
Imádom hogy hozzád érhet a szám! Egészen lázba hoz.
Aprókat fészkelődök az öledben. Érezni akarlak.
Végigmegyek apró csókokkal az állad csúcsáig, majd tovább a másik fülcimpádig.
A kezeim a tarkódra, s onnan felfelé indulnak.
Újra szemben veled, s szemeidet nézem.
Érezlek. Kívánlak. Közelebb hajolok...
Játszani akarok a tűzzel; icipicit megnyalom az alsó ajkad.
Nem mozdulsz. Viszont én igen.

A bejegyzés trackback címe:

https://phoenicia.blog.hu/api/trackback/id/tr2614732895

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása