A sötét szobában állok, csak egy sólámpa halvány fénye világít.
Támaszkodom az íróasztalomnak. Ósdi, nehéz fadarab.
A szívem is nehéz, bámulom a lábam előtt elterülő szőnyegem.
Halkan bekopogsz, megvárod hogy válaszolok: "Gyere!"
Belépsz az ajtón, a fejem nem emelve próbálok felnézni Rád.
Szépséged mosolyt csal az arcomra, de leharapom, ahogy a lecsurgó könnycseppet.
Nem kérdezel. Elém állsz és az állam alá tolt ujjaddal megemeled a fejem.
Nézel. Csak az apró, narancsos fény tükröződik a szemeimben.
Felnézek Rád, mint egy istenre, sőt bámullak.
Próbálok a szemeden át a fejedbe látni. A szívedbe. Hogy van-e ott helyem valahol.
Hogy mit érzel... Hogy mire készülsz...
Közel hajolsz. A szívem hevesebben ver. Egy puszi a homlokomra, majd átölelsz.
Édes kínzás. Enyhén megremegek, míg próbálom visszatartani a zokogást.
Eltolsz, de csak annyira hogy a szemeimbe nézhess "Héj, na..."
Pipiskedve, nyakadba kulcsolt karral végre kivívom a csókod!
Finom, hosszú csókod, melytől mintha méreg lenne indul szét bennem minden irányba a forróság.
A kezeid a derekamon megindulnak felfelé a póló puha anyaga alá simulva.
Már nem szeretem magam így, nyomot hagyott a sok szoptatás, a terhességek.
De mégis jól esik. Nem félek tőled. Nem félek hogy bántani fogsz.
Nagyon szégyenlős vagyok, előtted mégsem szégyenlem magam.
Mindent neked akarok adni magamból amit csak tudok!
A szívem, a lelkem már úgyis a Tiéd...
A derekamról a hátamra csúszik a kezed. Nincs rajtam melltartó.
Előbb az egyik kezeddel puhatolózol mit reagálok, majd a sóhaj hallatán a másikkal is.
Bizsergek. Égek. Lángolva vágyom...
Kezeid visszaengedve, a fenekem alá nyúlva felraksz az asztalra.
Végre a combjaim közé szoríthatlak. A lábaimmal ölellek, míg szabadítani próbállak a pólótól.
Segítesz, de tétovázol. "Biztos ezt akarod?"
Biztos. Mindennél biztosabb. Hisz' megőrülök Érted! Mindent felrakok egy lapra...
Óvatos vagy és figyelmes. Vigyázol rám.
De elkap a hév, s én kiengedem a hangom.
Eggyé olvadva, ütemesen mozogva folyik rajtunk a víz.
Álomszép vagy! És én olyan boldog...
Felnézek Rád. Harapom az ajkam, megfeszülnek az izmaim.
Próbálom tartani magam, bevárni téged.
Nem bírom tovább...
Riadt kismadár szemeim lehunyom és átadom magam neked.
A fejem hanyatt feszül, a testem ívben hajlik hátra, a szám hangos sóhaj hagyja el.
Immár a Tiéd. Tiéd vagyok teljesen.
Csak szépen játssz vele! Sérülékeny testben törékeny lélek...
