Lassan elrugaszkodik az agyam a valóságtól... ezt régen kínzásra, vallatásra is használták.Pedig esküszöm szeretnék tudni aludni!Lüktet a halántékom, lassan mosottfos zombivá válok.Túl sok gondolat, vágy, hiány, stressz, elvárás, félelem, felhalmozódó és befejezetlen dolog...Túl sok. Meghaladja már…

Na jó, azt hiszem mára is feladom, hogy megpróbáljak aludni.Komolyan, egy óvodás egy kezén meg tudná számolni az egy heti alvás óraszámom...Kezdenem kellene valamit ezzel az insomniával.De túlzottan tele van a fejem... Lassan vége a nyárnak, de még strandra sem vittem el a gyerekeket... a játszó…

Talán igaza van Marcinak. Talán csak jó néha újra kamasznak éreznem magam ebben az állandó felelősséghalomban. Talán csak fel-fellángolok néha, de az már nem is az én életem. Talán csak előbb döntök néha, mint gondolkodnék. Gyűlölök álmok nélkül élni!