Az elmúlt pár nap legnagyobb eseménye, hogy a törpöm karját elkapta egy nyomorék kis panelkorcs.
Persze oltásai nincsenek. Persze HiJoe nyavajás, idegbeteg, meg nem nevelt parfümdögje.
A gyerek a tetanuszon és sebfertőtlenítésen már túl van, most stagnálunk, hogy biztos nem veszett-e az a vakarcs.

Túléltem a szülinapi buliját.
Azt hittem, hogy legalább 5 percig felkavaró lesz valakit újra látni, vagy feszengeni fogok, de semmi.

Van olyan hideg, cinkelődő, elutasító, hazug mindenki, hogy lassan mindenkivel szemben minden néhai érzésem kihuny.
Van ez így sokakkal...

A fiaim bizije katasztrofális lett, a lányomé kitűnő.
Még könyvet is kapott... vicces.
A kis baltám "felülmúlta" a superbrain báttyait.

Pitty kezd extrapofátlan lenni.
Időnként csodálkozom hogy Q moderálja magát és nem vágja szájba.

Az elmúlt két napban Töpivel tanultam.
Mármint a keddi vizsgájára próbálunk készülni.
Remélem sikeresen.

Nagyjából rendet raktunk a házban.
Ma megint leázott a fenti fürdőből a konyha.
Várok egy fotózást.
Vagy tíz mappával le vagyok maradva magamtól ízeltlábú képek leválogatásában, szerkesztésében, feltöltésében.
Joék képeivel legalább végeztem, a videónak is örült.
Alig járok fel face-re, emberundorom van.
Már saját magamnál sem merek határozni, hogy ne álljanak belém...

Megint két nap alatt "megettem" egy regényt.
Háromrészes sorozat első kötete, erotikus regény.
Egészen kedvem támadt tovább folytatni a sajátomat.
Talán...
Bőven lenne mit kiírnom magamból amolyan "fiktív" jelleggel.
Majd. Egyszer.

Ölelésre vágyom.
Csókra, szenvedélyre, szabadságra, egész más viharra, mint ami már állandó az életemben.
Tűzre, ami végre nem dühből ered.
Fojtásra, mely nem fullaszt, hanem feléleszt.
Szorításra, ami nem összetör, hanem felemel.
A férfira aki megzaboláz, védelmez, aki mellett A Nő lehetek.
Kinyújtanám a karom, de nem merem.
Vágyódom. Csendben.

Minden változatlan. Semmi sincs. Olyan... semleges.