Valami voltam, valakivé tettél, valamivé váltál...

Egyszervoltam 2.0

Egyszervoltam 2.0

Sylvia Day - Melléd láncolva

2020. július 02. - Phoenicia

"Nekidőltem az oszlopnak, és beismertem magamnak, hogy beleestem a régi pusztító szokásomba - a szexuális vonzalmat használom a bizonytalanságaim enyhítésére."
...
"Volt idő, amikor a szexhez folyamodtam vonzalomért, összetévesztve a pillanatnyi vágyat az igazi érzésekkel.
Ezért is ragaszkodtam most ahhoz, hogy legyen valamiféle baráti közeg mielőtt ágyba bújok valakivel.
Soha többet nem akartam úgy kikerülni valakinek az ágyából, hogy értéktelennek és mocskosnak érzem magam."
...
"Keze a nyakamra siklott és ráfonódott.
- Nincs itt semmiféle távolság. A nyakamnál fogva tartasz, Eva. - Kissé erősödött a fogása. - Azt nem érzed?
Beszívtam egy kortynyi levegőt. Felgyorsult a szívverésem, testi reakcióként arra a félelemre, amely teljességgel belülről jött..."
...
"Kitéptem volna magam, ha nincsen az a szempár, mely oly erős sóvárgásról és zűrzavarról árulkodott. Én is ugyanezt a tehetetlenséget éreztem, ugyanezt a függőséget, mely minden lélegzetvételemet áthatja.
Úgyhogy a futás ellenkezőjéhez folyamodtam. Hátravetettem a fejem és megadtam magam, s a félelem szikrái azonnal kihunytak. Kezdtem rájönni, hogy Gideonnak igaza volt abban, hogy vágyom a megadásra. Valami mintha elsimult volna bennem, valami szükséglet, melynek létezése nem is tudatosult bennem."

A bejegyzés trackback címe:

https://phoenicia.blog.hu/api/trackback/id/tr9215979068

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása