Hatalmas beltér, a csillárok csak úgy szórják a fényt.
Avriel hosszú, fekete estélyit vett fel, teljesen nyitott háttal.
Üres csacsorászások és nevetgélések a kollégákkal, úgy hiányzott neki, mint púp a hátára.
Ünnepi, céges vacsora. Kötelező, ám felesleges smúzolások áradata.
Sötét, hullámos haja laza kontyban felfogva, csak pár kósza tincs lóg az arcába.
Sötét tónusú sminkje kiemeli világító, égkék szemeit.
...
Vacsora közben megpillantja az asztal túloldalán, pár emberrel arrébb ülő ismerősét, Thomast.
Elegáns, de lezser megjelenésű így ing-nyakkendőben is.
Végül is nem sokkal másabb, mint egyenruhában.
Jóképű. Kellően visszafogott, kellően humoros, kellően intelligens, sosem túlzó jelenség.
Jóban vannak, de kizárólag munkaviszony.
...
Pár órával vacsora után veszi észre a férfi Avrielt, ahogy a pultnál áll és vár az italára.
Int a pultosnak, ő is rendel, közben kedves mosollyal beszélgetni kezd a lánnyal.
Ilyenkor mintha csak régi, legjobb barátok lennének, repül az idő.
- Elvigyelek? Én kocsival jöttem. - mondja Avriel, miután kiderült, hogy Thomasnak csak odafele volt fuvarja.
Néhány "Á, megoldom" udvariassági kör után végül együtt mennek ki az autóhoz.
...
Már teljesen sötét van kint.
Az érzékek élesednek, a hangok tisztulnak.
A kis, zárt légtérben még lehalkított rádió mellett is jól halható a másik lélegzetvétele.
A beszélgetés is csendesebb, bensőségesebb.
Thomas váratlanul közel hajol a lányhoz.
Avriel megérzi az illatát, s ahogy a férfi arca szinte súrolja az arcába lógó pár tincset, mély lélegzetet vesz.
Nem szeret vezetés közben másra figyelni, de most annyira vonzotta a férfi látványa, hogy muszáj volt végigmérnie.
A telefonját húzta ki a másik oldali zsebéből.
De ez a közelség elég volt a lánynak, hogy elinduljon benne valami.
Az arca lassan, lágyan égni kezdett, szapora pulzusát lassú, mély lélegzetvételekkel próbálta csillapítani.
...
Zavarában előre meredt.
Az út melletti erdő fáin át-átderengett helyenként a Hold fénye.
Elkalandozott gondolataiba mélyedve önkéntelenül megnyalta az alsó ajkát.
Észre sem vette hogy kisétált eléjük egy borz.
Thomas gyakorlatiasan odanyúlt a kormányhoz, hogy kikerülve korrigálja a hibát.
Meleg, bal tenyere alsó széle hozzáért a lány jobb kezének hideg ujjaihoz.
Mintha áramütés érte volna Avrielt, beleremegett.
Félrehúzódott, megállt és elnézést kért a figyelmetlenségéért.
A férfi felé fordult ugyan, de inkább a kézifékkart bámulta maga előtt.
Thomas hangja kedvesen, búgva nyugtatta.
A lányt hirtelen sírás kezdte fojtogatni, de nem engedte ki.
Felnézett a férfira.
Vágyón, esdekelve, szégyenkezőn, hívogatóan.
Thomas megértette, jobb kezének ujjaival végigsimította a lány arcát...