Újra és újra.Minden nap, mikor elmegyek arra, már előre hevesebben ver a szívem, kipirosodik az arcom, szaporábbak a lépteim.Visszafojtott lélegzettel figyelem ahogy egy sarki, romos épület mögül előbukkan a kávézó terasza.Talán ott van.Talán újra láthatom.Tudom, bolondság...Tudom, hogy akkor sem…

Mikor pár csepp melegségtől tudom hogy töltődöm annyit, hogy kitartsak még egy darabig...