Sokszor kapom a fejemhez, hogy egy 4 gyerekes anyának "nem így kell" kinéznie, vagy a kérdést, hogy egyáltalán eszem-e.Nem tudom eljut-e bárkihez is, akinek szüksége van rá, de egy poszt arról, hogyan álljon neki az ember, ha már tényleg gáz van... Bizony, közre játszik a genetika, a vastagabb…

� Valamikor régen bejött a dili, hogy kitömték a melltartókat, aztán elkezdték természetellenesre festeni a hajukat, majd bohóccá az arcukat több tonna vakolattal, műanyagot ragasztottak a körmükre, hogy semmit se tudjanak megfogni rendesen, mert lepattan. Mostanra a műanyagot a bőrük alá varratják…

"Valahogy mindig a rossz dolgok felé kanyarodunk"Azt gondolom mindenki életében problémák, nehézségek, fájdalmak, bonyodalmak.És ezeket általában nem veri nagy dobra az ember.Olyannal osztja meg, akiben tudja hogy bízhat, támaszkodhat rá, megérti őt.Az ilyet bizony barátnak hívják, még ha nem is jár…

Újra és újra.Minden nap, mikor elmegyek arra, már előre hevesebben ver a szívem, kipirosodik az arcom, szaporábbak a lépteim.Visszafojtott lélegzettel figyelem ahogy egy sarki, romos épület mögül előbukkan a kávézó terasza.Talán ott van.Talán újra láthatom.Tudom, bolondság...Tudom, hogy akkor sem…

Mikor pár csepp melegségtől tudom hogy töltődöm annyit, hogy kitartsak még egy darabig...

Gyűlölöm ezt a tömeget az utcán, most mégis jól esik egy szürke senkinek lenni a zsúfolt tömegben.Csak lassan haladok előre a sok rohanó ember között.Szürke, ködös ősz. Talán esni fog, mogorva az ég.Hűvös a szél, fázom, de nem húzom össze a kabátom.Most még fázni is jól esik, remélem a fagyasztóan…

... csak mert "Ny-on a helyzet változatlan".

Agyérgörcsöt kapok az idei zeneiskolai beosztásoktól.Bejárósok, akiknek kísérnie kell egymást, 7 éves is van köztük, de este 7-kor végezzenek, majd 8 körül hazaesnek...És természetesen mindegyiknek más-más nap a legkaotikusabb.És a nagyobbakat sem szopathatom vele, hogy a kicsivel szaladjanak…