Végül a kicsi "táppénzre" került, azt sem tudom holnap tud-e menni tubára, pedig nagyon szeretne...

Ma Dani hazajött és kiült a konyhába egy BK burgerrel.
Semmi bajom vele, hogy suli után megy és vesz magának.
Azzal sincs, mikor olyan cuccokat vesz magának, amiket nem akar megosztani a tesóival, ha azt elviszi csöndben a szobájába.
De az ilyet nem szeretem.
Megkérdeztem tőle, hogy ez most így miért volt jó, mire hisztizve felcsattant, hogy "én nem ehetek végre valamit itthon?"
O.O Hogy miafaszomvaaan?
Mintha ő még sosem kapott volna itthon kaját.
Mintha bármikor is enne itthon bárki bármi olyat, amiből neki nem adunk.
Aztán még beszólt a kicsinek, hogy miért merte megkérdezni kaphat-e ő is olyat (mert ezzel lebuktatta szerinte), majd vérig sértődve felvonult a szobájába.

Kicsit beborult nálam.
Amúgy is rossz a hangulatom, már nem is tudom, hogy dühös vagyok-e, vagy csalódott, elesett, kétségbeesett, elveszett, mogorva, bánatos, akármibármi.
Kell egy kád forró, habos víz, egy jó fülhallgató és kakaón zene.

Nismo-nak meghalt a papája.

Az autóm indexe hol működik, hol nem.
Nem tudom mi a faxomat fogok csinálni, ha betojik, mikor már egyedül vagyok.
Ez már nem az "előkapom a csavarhúzót, lekapom a burkolatot..." típus, kb a fél motorteret lehet bontogatni, hogy hozzáférjen az ember.
És ez csak egy tetves index.
Amit mondjuk elég sűrűn használok és nem csak előzgetéshez KELL.

Egyre gyűlik a "mi lesz ha" lista, amit képtelen vagyok egyedül, önállóan megoldani.
Be vagyok szarva.
Felnőtt nő vagyok bakker!
De akkor is...