15 nap láz, többségében 40°C fölött.
Aztán 2 nap szünet, újabb láz, 3 nap szünet és újra.
Hetekig bedugult fülek, fájó torok, időnként begyulladt szemek.
Mostanra már, egy hónap elteltével csak köhögök, csak rohadtul fáj a homloküregem, be-be lobbannak a fogaim és csak az egyik fülem van bedugulva.
Jó, a szívem szurkál, de ennyi nyavalyához képest tök jól bírja.
Még hogy a covid gyilkos...
Ez nem tudom mi (állítólag influenza), de elég durván leharcolt.
Volt az a momentum, amikor megint azon gondolkoztam hogy is tudnék elköszönni a gyerekeimtől.
Mit is tudnék mondani...
Q-nak, hogy szeresse őket és vigyázzon rájuk.
Ha valaha is szeretett egy kicsit is, akkor értse meg hogy ŐK vagyok én, egyedül bennük élek tovább, egyedül ŐK hordozzák tovább magukban az énem kis darabkáit.
Lassanként minden más lekopik rólam, minden másom elvesztem... ŐK vagyok én.
A gyerekeim.
Tudom, néha nem úgy tűnik, hogy áldott jó gyerekek, de nekem ŐK a minden, a világ közepe, az életem értelme.
ŐK együtt.
Még itt vagyok, még élek.
Csak remélni tudom, hogy vigyázni fognak egymásra és szeretni egymást, amikor már nem leszek.
Próbálom összekaparni magam, próbálok meggyógyulni.
Azért elég durva hogy egy ilyen kis "sz@r" egy hónapra hazavág...
Nemrég még könnyebben, gyorsabban gyógyultam.
Most még egy antibiotikum kúrát is végigszedtem, pedig sosem szedem be a gyógyszereket.
Probiotikum ide vagy oda, azóta is fosok, mint a kiskutya.
- más -
Pityu fiamnak a héten vannak a próbaérettségijei.
Annyira készült rá, hogy most éjjel is fel kellett mennem, annyira kalapálta LOL meccs közben a billentyűket.
Dani, miután félévkor megbukott magyarból o.O azóta sem erőlteti rommá magát a tanulással.
Itthon volt, mert ő is lebetegedett, azóta meg ha épp nem telefont nyomkod, akkor alszik.
Esetleg RocketL-zik Xbox-on.
A lányom egy hét alatt kijött ebből a nyavalyából, azóta is hősiesen tartja magát, sokszor egyedül jön-megy iskolába, zeneiskolába.
A kicsi fiam szívta be utánam a legjobban.
Egy hét után volt két napot suliba, majd újabb másfél hetet hiányzott.
Közben pótolni sem tudott, úgyhogy alaposan felhalmozódott szegényemnek.
Csoda, hogy nem is akar reggelente felkelni menni?
Q, miután otthagyta az "embernyelven nem beszélő" randa német nőket, átigazolt a pesti tömegközlekedéshez.
Ott legalább megértik és végül is több az utcán a kurva, mint a szemét, szóval...
Remélem jobban be fog jönni neki ez a melóhely, mint az előző.
Elég nagy volt ott a fejetlenség; ide-oda költöztették őket, nem számolták el rendesen az órákat, stb.
Én meg nem tudom hogy és meddig fogom bírni megint egyedül, még betegen...
Megoldom.
Talán.
