Ma délután megint láttam egy számomra új filmet.
Őszintén szólva kizárólag azért ültem le megnézni, mert állítólag hű de nagy klasszikus, mindenkinek látnia kell, stb.
Pozitív: a főszereplők legalább valóban jó színészek és ennek megfelelően zseniálisat is alakítottak a szerepükben.
A sztori... egy újabb megerősítés arra, hogy a fanatikus vallásos emberek közveszélyes elmeháborodottak.
De komolyan; aki benyalja ezeket a meséket és még utána imádkozik és jónak gondol egy tömegmészárlót... az tuti Stockholm-szindrómás.
Amúgy Istenre, vagy bármire hivatkozva önbíráskodni ki élhet - ki nem... Ömm.
Hagyjuk ennyiben, mert nem szeretnék kifejezetten sértő lenni, tiszteletben tartom mindenki képzeletbeli barátját / barátait.
De azért meg kellene válogatni a barátokat, nem?
Valahogy mégis komálják az emberek az adókat szedő és másokat elítélő vallásokat évszázadok óta.
Úgy tűnik az emberek szeretik, ha nyomorgatják, kihasználják, üldözik és félelemben tartják őket...
Ki érti?

Mióta nyáriszünet van, megint sláger a helyieknél, hogy ebéd után kicseszik a kisgyerekeket a tűző napon álló medencékbe.
Hadd ne soroljam hány indokot tudnék felsorolni miért NEM áztatjuk, fürdetjük, úsztatjuk a gyerekeket kaja után.
Aztán ott van a nyári napsütésben 11 és 15 közötti napon levés. Instant bőrrák amilyen UV-sugárzás van az elmúlt napokban.
De most függetlenítsünk ezektől.
Békésen kávézok a gangon az árnyékban, szívom a cigit a fullasztó kánikulában, hallgatom a sikongatásokat, loccsanásokat.
Egyszer csak egy saccra óvodás körüli gyerek égtelenül ordít, hogy forró-forró-jajj-fáj-forró.
Mire apuka:
- Ne beszélj már hülyeségeket, ez víz, nem tud megégetni, mint a tűz, ne legyél már hülye!
o.O He? Órákig nem kaptam szikrát.
Ez a baromarc nem hallott még forró vízről? Hideg vízben áztatva főz tésztát, vagy húslevest?
Ültesse már be valaki, hadd főljenek meg a tökei, legalább nem szaporodik tovább!
Utána átsasoltam az emeletről, a medence az udvaruk közepén a tűző napon áll (gondolom már egy ideje), valószínűleg a Nap jól felmelegítette azt a nem túl sok vizet.
Öcséém... a víz nem tud megégetni, mert nem tűz... hát 40 év után köszi az új infót! Bruhh.

Ja, én majom nekiálltam újra zongorázni, mikor pihentetnem kellene a kezeimet.
Illetve szintizni, mert pillanatnyilag az van itthon.
De pályázok rá, hogy legyen megint egy normális méretű elektromos zongorám, mert ezen le is - fel is hiányzik kb egy oktáv a boldogságomhoz.
Na nem is nagy szám, hogy zongorázgatok azoknak, akik tudják, hogy ének-zene tagozaton végeztem.
De, hogy ők sem tudják mennyire hadilábon állok a kottaolvasással...
Felvettek, mert volt ritmusérzékem és tiszta hangom hozzá.
Csak hogy a többiek mind zenei előképzettséggel jöttek.
Volt, aki már több, mint nyolc éve tanult szolfézst, a legtöbben játszottak valamilyen hangszeren, plusz magánének tanárhoz jártak.
Nekem meg a kotta egyenlő volt a sok vonalon sok értelmezhetetlen bogyóval.
A piano számomra azt jelentette, hogy akkor az a zongorista része, a bariton valami hangszer, mint a gordonka, a crescendo meg a Ne káromkodj!
Az volt a mázlim, hogy a zenei memóriám elég jó és a legtöbb dolgot elég volt egyszer hallanom, hogy vissza tudja énekelni a kottával magam előtt, mintha vágnám mi a nyomor is van ott.
Két hallásból már a többi szólam is meg volt egy nem túl hosszú műnél.
A hangvillát is egészen harmadikig nem értettem miért kell fellépések előtt, mikor tudtam melyik mű honnan kezdődik.
Mármint nem a kottában, hanem a fejemben hallva.
Ja, az abszolút hallás is nehezen derül ki, ha az ember nem tud kottát olvasni és még el is sumákolja.
Otthon, a Vili (nevelőapám) szintijén próbáltam egyesével fel - le számolgatni a bogyeszokat, mikor már megértettem a G-kulcs és F-kulcs lényegét.
Megtanultam, hogy a kereszt fel, a bé le, a többivel azóta is szívok.
Ha meghallgatom előtte a darabot, hogy minek is kell szólnia, akkor kapásból kiszúrom, ha valami nincs a helyén, egyébként nem.
Na így aztán tök profin zongorázok. X'D
Amúgy az elmúlt pár napban filmzenéket, csak hogy ne aprózzam már el.

Hétfő

Hajnalban kelés, kutya etetés, uzsonna csinálás, egy gyors kávé - cigi, irány a suli.
Szokásos sok hülye, akik a stop-tábla alól kivágódnak elém, meg a szappantartók, akik mennek vagy 35-el lakott területen kívül és mögéjük dugul vagy 35 jármű, mert jóazúgy.
Otthon a kapu előtt afkol a tetős srác az apjával, miközben a másik oldalon (ahol a maradék meló volt) megfogtam a kutyákat és kinyitottam a kaput, de mindegy.
Utána otthoni szokásos nyomorok - kutyagumi szedés, süntakarítás, etetések, mosogatás, x@ros boxer mosás, kaja csinálás, stb.
Ha már otthon voltak, megkértem a két nagyfiam, hogy segítsenek be az udvarban.
Isti elvágta a kezét a kerítéslemezzel meggy szedés közben és szédelegve bevonult a házba, mert nem bírt téglákat hozni nekem A pontból B-be.
Bent meg óbégatott velem, miközben bőgött, hogy eltűnt egy Minecraft map-ja.
Dani hisztizett, hogy fújjuk le rovarirtóval a fákat vagy felgyújtja őket, mert levéltetvesek és vannak rajtuk katica lárvák. Őt kértem ugyanis arra a hihetetlen feladatra, hogy csípjen le pár hajtást. Isti még a hasát is becsípte a metszőollóval a múltkor, mikor kértem, hogy segítsen ágakat aprítani, így az ő kezébe már nem merem adni.
Bent meg minden két percben káromkodva ordibál minden játék miatt, akárhányszor is szólok rá.
Mindegy. Szálkákkal, tüskékkel és vízhólyagokkal teli kezekkel megindultam a kicsikért a suliba.
Útközben megálltam a postán feladni egy csomagot. A "belföldre bérmentesítés nélkül feladható" jelzéssel ellátott (jó pénzért megvett) dobozkát bele kellett gyűrni egy fele akkora simitasakba, majd a postáspics... közölte, hogy mivel így már nem szabvány 1800.- A jó qrv@..... A mellettünk lévő településről simán elviszik normálisan.
Vissza az autóba, rongyolnék a kicsikért, de nem indul be. 10× próbáltam, majd kiszálltam telefonálni. Persze ilyenkor senki sem elérhető. Még 10 próba, voilá beindult.
Egy újabb kör hülye az úton, de sokszor már egyáltalán nem érdekel, szlalomozok oda-vissza, vigyázok minden szabálytalanra (jó, a saját autóm épségére, de így rájuk is).
Délután újabb hisztik, piszkálódások és veszekedések a gyerekek között, jött a tetős a "maradék" 10k euróért (remélem akkor már tényleg jól lett megcsinálva), a szerelő is visszahívott végre hogy mit akartam.

Kedd

Bodó nem kelt fel. Végül sikerült felkeltenem, erre némán ült az ágyban és csak meredt maga elé. Már ordítottam akkor is. Pedig megígérte, hogy az utolsó héten hiszti nélkül megy, különben egész nyárra eltiltom az összes eszközétől.
Késésben voltunk, vittem a lányom. Visszafele megálltam még 8 előtt a szerelőnél, azt a pár percet megvárom... 9-ig elő sem került, de utána legalább kiolvasta a géppel miért nem indult be előző nap az autóm; a start/stop gombomnak van vmi elektronikai hibája. Remek, innen lutri az indulás.
Otthon újabb veszekedés a kicsivel, eszközök elpakol.
Kint volt a szomszéd, mentem szólni neki, hogy ott a tűzifája és a cserepei, amiket kért, hogy rakjak félre neki. Esetleg segítsek-e átvinni. Erre elkezdett ordibálni vele, hogy neki tőlünk nem kell soha többet semmi és még a számunkat is kitörölte a telefonjából, mert hogy lehetünk ilyen bunkók, hogy meg sem köszöntük neki a múltkor, amikor Rocky feltépte az új lemezkerítést, ő meg visszakalapálta...
Amúgy én még akkor rögtön mondtam neki a telefonba, hogy köszönöm, azóta meg nem találkoztam vele. De állítólag Q rondán nézett rá, amikor hazaértünk... Bruhh, akkor oké, cseszd meg.
A lányom reggel azt kérte, hogy 14:30-ra menjek érte, erre 13:17-kor ír egy sms-t, hogy 13:30-ra menjek érte. Ok, és mikor tanultam meg teleportálni?!? De oké, gyorsan átöltöztem, húztam ki a valagam a kocsihoz... nem indul. Addig szívóztam az indulással, hogy még az akksit is lemerítettem. Persze újra senki, aki segítsen. Isti bement elé busszal és hazakísérte.

Szerda

Valami csodálatos módon mindkét kicsi bejutott busszal a suliba és túlélték.
Isti elfelejtett bemenni eü vizsgára. A vezetés oktatója felmondott, a volt oktatómnak túl sok a diákja, nem tudja vállalni.
A futár úgy megörült a törpetacsinak, hogy sikerült kiengednie az utcára. Rohantam utána mint a hülye, nehogy elcsapja valaki.
Végre sikerült befejezni az udvaron az új tűzrakót és behozták a srácok az utcáról a leürült raklapokat.
A lányom behányt a suliba... majd újra... és nem ért el telefonon. Az a x@r is haldoklik már hónapok óta (úgy érzi térerőn kívül van és se ki - se be nem ad vonalat).
Egy órával később az apja érte el Istit, hogy szóljon nekem. Na ja, csak az autóm még mindig nem indul.
Anyám meg kiakadt, hogy nem tudja megebédeltetni a nővérem 17 éves fiát, nem jön. Ok, akkor taxi. Akkor meg azon akadt ki, hogy nem gondolom, hogy ki fogom tudni fizetni, hogy a taxi idáig elhozza őket, inkább eljön. Na jó...
Úgy döntöttem, hogy akkor már legyenek a cuccaik is elhozva és letojom az utolsó napot. Iszonyat elegem van mindenből. Órákig vár a lányom ájuldozva, mert se a telefonom, se az autóm nem működik, az öccsét meg teletömöm székletfogókkal, hogy kibírja az utolsó pár napot. B@ssza+
Majd pénteken bemegyünk tanévzáróra, aláírom a biziket, elhozom a zeneiskolás biziket, ha tudom, hétfőn meg reumatológia és felejtsen el mindenki augusztus végéig!
Már így is kihagytam megint két nap alvást az idegeskedéstől, lerobban a fejem, szédülök, szúr a szívem.
Fáradt vagyok. A kicsik is lassan kidölnek, megyek én is.

Legutóbb ott hagytam abba, hogy nem voltam túl jól... egy újabb lábon kihordott, kisebb szívroham miatt.
A kicsikkel le kellett mennem az orvoshoz, mert betegek voltak épp, a gyerek háziorvos és a felnőtt háziorvos meg egy ideje ugyanaz.
A lezsibbadt bal karommal és foscsiszarcsi kinézetemmel leküldött magához a felnőtt rendelésre; EKG, beutaló neurológiára, kardiológiára, reumatológiára.
Neurológia meg volt. Sétálgatás, hajolgatás, ennyit a vizsgálatról. Mégsem valószínű, hogy porckorongsérv, talán majd reumatológián megálmodják.
Reumatológiára meg majd e hónap végére kaptam időpontot március végén.
A kardiológia egy röhej volt. 2 hónappal előre adott időponttal 3 órát vártam a folyosón, majd eljöttem, mert egyrészt mennem kellett a kicsikért a suliba, másrészt nem készültem 2 hétre való hideg élelemmel, így leesett a vércukrom (előtte nem volt időm enni).
Mondjuk ha lett volna nálam sem tudtam volna ott enni, mert a belgyógy folyosóján (ahol várni kellett) tologatták a magukat nyakig összewc-zett időseket és olyan szag volt, hogy a legacélosabb gyomor is kifordult a helyéről.
A lényeg, hogy a komlói kardiológiára sem hiszem, hogy visszatérek (magamtól) valaha.

Amúgy megvagyok. Hol jobban, hol fáradtabban és nyűgösebben, de csinálom a dolgaimat, hurcibálom a gyerekeket, kb naponta takarítom az állatok helyein és a kicsi ruháiból a kakát, mosok, felmosok, etetek mindenkit, a maradék időben alkotgatok.

Brutus mostanra 4kg-ra nőtt. Amúgy aranyos, állandóan láb alatt van, de olyan húzásai vannak, hogy a falnak megyek tőle.
Elrágja a cipőfűzőket, a pórázát, az autós biztonsági övét, a hámját a saját mellkasán (az vajon hogy a toszban érte el?), időnként megérti, hogy kint wc-zen, időnként nem.

Ma reggelre pl felmászott a fritőzre hugyozni, meg a mélyhűtő alá és összefosta (és szét is járta) az egész előteret. Tegnap estére lettem kész, hogy végignyaljam a házat, felszáradjon a felmosás.
Most azon gondolkodom, hogy kint hagyom az udvarban, csak éjjel egy bagolypár vadászik a környéken (az udvarunkban is), nappal meg egy héja rabolgat.
Brutus meg még mindig nem sokkal nagyobb egy patkánynál és nem is nő tovább.
Ja, sikerült valamit megfejelnie (vagy valaminek megcsípnie) és hetek óta mászkálok vele az állatorvoshoz egy puklival a fején.
Mondjuk amekkora káosz van hetek óta az udvarban, nem csodálom.
Csinálják a tetőt, mindenhol minden tele van szeméttel, rozsdás szögekkel, bádog- és cserépdarabokkal, energiaitalos dobozokkal, cigicsikkekkel, fákkal, szálkákkal, szigetelő anyagokkal, szalámis fóliával, szerszámokkal és még a bánat tudja mikkel.

Minden nap összeszedjük utánuk, hogy ne lépjenek bele a kutyák sem, de...
Közben próbálom csöndben tűrni a kártékonykodást.
Itt-ott levernek és eltörnek ezt-azt (pl. pár szolár lámpát), véletlenül elvágják a villanyvezetéket, a netkábelt, bedöntik a teknős helyén a kerítést, stb.
És még mindig nem végeztek...

Rocky rájött, hogy fel tudja gyűrni az új lemezkerítést alulról; most megint meg kellett fognom láncra, amíg kitalálok még valamit.
Mondjuk hátul a drótkerítésre meg felugrál apránként lehajtogatni... nem tudom már mit csináljak vele.

A lányom majdnem nem tudott menni megint Zánkára, mert pont előtte betegedett le.

Az autóm fékje sípol, mióta újat kapott.
Na ja, az egyik hátsó fékbetét csutkára lekopott, mert mint kiderült a másik oldali fékmunkahenger egyáltalán nem dolgozott.
Én meg így közlekedtem vele.

Nekiálltam végre hímezni (újra).
Anyunak és a hugomnak egyszerre volt szülinapja májusban, így ők arra kapták, anyu férje lényegében "csak úgy", a nővéremé még nincs kész.
Viszont eszembe jutott, hogy a kicsi búcsúzik a tuba tanárjától, így csináltam egy kisebb díszpárnát neki is (bruh, de szívás volt), a lányom fuvola tanárának gravíroztam egy névre szóló poharat és a kicsi - mivel jövőre felsős lesz - búcsúzik az alsós tanítóitól, így nekik is hímeztem névre szóló tasakot (amit azóta már megtöltöttem).

Most kicsit odavan a kezem, de majd befejezem a nővérem párnáját is, és még egy tacsis strasszkép is vár rám.

Pillanatnyilag a kicsi kivizsgálása fontosabb.
Kb 1 éve húzódó hasmenés után végre eljutottunk oda, hogy kaptam az orvostól papírokat székletleoltásokhoz, azokat csinálom és postázom.
Ha mind megvan, akkor kérhetek időpontot gasztroentre. Talán végre kiderül mi a nyomor van.
A héten már bőgtem pár napot, hogy életemben másodjára lekevertem a gyereknek egy pofont.
Ráadásul az iskolában.
Hisztizett, hogy nem akar felmenni és üvöltözött az aulában vergődve, hogy "feljelentelek a picsába, mert eltöröd a karom, amikor szarul vagyok".
Gyönyörű mutatvány volt, közben már elkezdődtek a tanórák. Csak próbáltam a karjánál fogva felrángatni a termébe, mint egy idióta dedóst.
...
Néha megzuhannak az idegeim.
Inkább hagyjuk, nagyon szar kör volt.
A végén azt sem tudtam, hogy tényleg beteg-e és jogos a nyafogás, vagy csak szétszivat és égetni akar... de akkor sem kellett volna az a pofon.

Ehh, inkább megyek teregetni, mert kész a mosás, majd valamikor még visszatérek.
Egy kis udvari élménykedés a végére:

Még névnapomra meglepetés jelleggel érkezett a futár 40(!) bábbal.
Frankón nem voltam rá felkészülve, hirtelen kapkodva kellett beszerezni nagyobb keltetőt (nagyobb műanyag dobozt, mert a bábokat párásítani kell és óvni a huzattól) végül nagyobb röpdét is (addig csak a rögtönzött, kartondobozból és szúnyoghálóból eszkábált cucc volt).
Az egyik faj egyáltalán nem kelt jól, 2db csak félig tudott kijönni a bábból, 3 db nem volt hajlandó felpumpálni a szárnyait. A többi fajból összesen 1db enyhén gyűrött és 1db bábba bedöglött volt.

Aztán alkottam:

Aztán egyszer csak hazakeveredett mindenki (Q is, fiaim is), így melóztunk egy szép kört.
Lett új lemezkerítés, amit végre nem tud átugrani Rocky, így most újra szabadon futkározhat.
A rengeteg elhalt fa ágai le lettek vágva, így már nem életveszélyes az udvar, de meg is maradtak a törzsek a szarvasbogarantyúimnak, harkályoknak, stb.
A rengeteg, kutyák által ásott gödör be lett temetve, hogy füvet is lehessen nyírni és a gyerekek se törjék ki a bokájukat labdázás közben.
Helyreállítottam a teknős kifutó rácsait, a fiaim kihúztak egy magasabb drótkerítést, hogy a kertszomszédhoz se próbáljon átugrani Rocky, annak a tövébe végig ültettem borostyánt (talán felfut majd rajta átlátás-gátlónak).

Betonozás is volt tervben, de közben megcsúsztak a cserepek a tetőn és amúgy is fos állapotban van már (a lécek is), így most következőre arra kell összerakni 5 misit (igen, qrva drága, de legalább szigetelve is lesz végre).
Aztán jöhet a fenti fürdő, hogy végre használható legyen és a teljes ház újravezetékezése, mert egyszer csak leég a kismillió éves, vegyesen réz és alumínium gányolások miatt.

Közben tavaszodik:

Mielőtt Q megint lelépett, szerzett magának egy szülinapi ajándékot.
Valójában a gyerekek (főleg Dani) nyünyögtek érte régóta, szóval... lett egy benti kutya is.
Tüneményes, igazi babázós öleb, de agyfaszt kapok tőle. :)
Egyrészt marha drága volt (még úgy is, hogy nem lett kérve a törzskönyv), aztán a felszerelés és egyebek még egyszer annyi, mint a kutya.
Most már van minden külső- és belső élősködők ellen, kapott oltást, chip-et, száraztápot, nedvestápot, nyakörvet, hámot, pórázt, autós hordozót, sampont, körömvágó ollót, játékokat, ruhákat (és tényleg kell neki bakker) és a bánatom tudja mi mindent vettem még neki.
Másrészt még nem szobatiszta (nem segít, hogy vagy hideg van és remegve sír, ha lerakom kint, vagy szakad az eső), már szanaszét kiszáradt a bőröm a kezeimen az állandó pisi-kaki takarítástól.
A kezdeti összebújva alvásból mostanra ki kellett tiltanom a hálószobákból, mert egyrészt a szőnyegeket használta wc-nek, másrészt nekiállt vezetékeket rágni és hiába szóltam rá.
Ha épp nem figyelek, nem csak a műszaki cikkek mennek tönkre, nem csak a ház éghet le, de még őt is megb@...a az áram.
A nagyokkal amúgy jól kijön. Így most a nagyoknak is szereztem minden élősködő elleni tablettát, tuti ami tuti alapon.

Egyedül annyira nem bír lenni, hogy ha nem hagyom nyitva az ajtót, hogy be tudjon jönni utánam (pl, ha pisileg, vagy tusolok), akkor ordítva sír és kapar.
Szóval a kocsiban is nonstop velem utazik.
Ez sem a bevásárlást, sem a bogarászást nem könnyíti meg, de majd összeszokunk...

Egyre jobban fájnak a kezeim, már nem csak a jobb csuklóm és ujjaim, a bal kezem ízületei is.
A sérveim szakadoznak tovább, a szívem mostanában viszonylag jól bírta magát.
Most pont egy húzós éjszakám volt, nagyon szúrt.
Vettem be magnéziumot, most valamivel jobb, de a bal karom annyira zsibbad, hogy az már idegesítő.
Olyan, mintha egy mankón támaszkodva nyomnám el folyamatosan a bal karom ereit és idegeit.
Vezetni is sz@r volt így, tekintve, hogy szinte csak bal kézzel vezetek, a jobb kezem kb csak a sebváltóhoz használom.
A fejem is kezd megint megfájdulni, gondolom mert az éjjeli szívszúrás óta nehezebben veszem a levegőt.
Tudom-tudom, de nincs időm orvoshoz rohangálni, a kutyát sem tudnám hova tenni, a gyerekekért sincs más, aki elmenjen...
Azért feldobni sem szeretném még a pacskert, kicsik a kicsik és 1001 dolgom van.
A legnagyobb parám, hogy Q vajon hogy oldaná meg a kicsik nevelése + meló kérdéskört.
Nem egyszerű.
Soha semmi sem egyszerű.
Nélkülem sem áll meg az élet, de a kicsik mellé (és az állatok mellé is) még igencsak kellek.
Ja, jól vagyok!
Frászt, fosul érzem magam és iszonyatosan fáradtan.

A napokban, a főtéren futottam bele az alábbi szituációba.
Óvodás kislány lelkesen mutatja a nagymamájának a rajzát, amin szerepelnek a standard felhő-nap-szivárvány-fű-fa és a kép fő témája, ami nem tudom mi volt, ahhoz nem voltam elég közel.
Nagymami felháborodva nekiáll veszekedni, hogy milyen balos nevelést kap a gyerek az óvodában és buzit csinálnak belőle a szivárványos szarjaikkal...
He? Hogy mi van? Mert ő is (ahogy évszázadok óta a legtöbb gyerek) szivárványt IS rajzolt a képre?
Mindenkinek teljesen elmentek otthonról?
Amúgy egy kislányt nem lehet "buzira" nevelni. Az óvónők is mind nőneműek itt (nem mintha lényeg lenne) és egyikről sem tudjuk, hogy leszbikus lenne (nem mintha lényeg lenne).
+1 amúgy: ha bármelyik pedagógus/óvodapedagógus/dajka meleg lenne, az sem fertőző utolsó tudomásom szerint.
És amíg a pedofília nem áll fent, nem is büntethető/büntetendő (teszem hozzá, hetero-knál is ugyanúgy megvan rá az esély).
Öcsém... egy rajz, amin szivárvány van és egy buszmegállónyi ember hőbölög....
Beszarok. Van ám IQ, csak tudnám hol hagyták el.

Van egy csomó hetero ismerősöm, akik nemrég transzparensekkel ácsingóztak köztereken rém fölöslegesen (és röhejesen).
Őszintén kíváncsi lennék rá miért.
Ettől menőbbnek érezték magukat? Értelmiségibbnek? Vagy csak rájuk szakadt a márciusi lázadósdi?
Vagy unatkoztak, nem volt jobb dolguk otthon a családjuk körében?
Egy újabb szivárványos közpukkancskodáson kívül lett bármi értelme / haszna?
Sem ez, sem a meleg-felvonulás nem érdekel különösebben senkit (max zavaró a közlekedésben) és nem hinném, hogy bármilyen (pozitív) célt elérnének vele.
Az értelmiségi melegek sem közfelháborodás keltésre hajtanak, szóval akiknek ennyire futja az intelligenciájából...

Ja, a poloskázós duma mindig megüti a fülem (csak én sosem emberekre gondolok hirtelen).
Vizuális alkatként többedik alkalomra elképzeltem, hogy különböző poloska fajoknak beöltözött emberkék mászkálnának az utcán.
Zavaró lenne? Nem.
Miért kell mindig ennyire a másikakkal foglalkozni pont olyan dolgokban, amikben nem kellene, ami magánügy?
Bezzeg, ha valaki segítségre szorul, akkor mindenkinek saját maga és a saját dolgai a legfontosabbak...
Ott fejelném orrnyergen, ha egy idegen azzal zaklatna az utcán mi az identitásom, kire szavazok, vagy mi a vallásom.
SEMMI köze hozzá.
Amúgy bármelyikről nagyon szívesen elvitatkozok arra érdemes, intelligens emberekkel, csak olyan kevés van a nem fanatikus, nem egybites lényekből, hogy a maradék inkább csak csöndben legyint.

Nem vagyok balos. Nem vagyok jobbos. Érző és gondolkodó ember vagyok.
Szerintem az nem szabadság, ha más rám erőlteti milyen vallású legyek, milyen párthoz tartozzak, hány gyereket szüljek / ne szüljek, szivárványos pólóban kell-e járnom, hogy undorodnom a melegektől, mintha fertőzőek lennének...
Egyik sem szabadság. Egyik szélsőség sem adja meg valóban a választás jogát. Egy kutya csak más bundában...

Lényegében minden szülésorientált... (és mégsem).
Mindegy, hogy a fiataloknak szóló hitelek, adókedvezmény, vagy valamelyik CSOK-os hitel, a lényeg, hogy legalább 3-4 gyereket potyogtasson mindenki.

Kezdem azzal, hogy csöndben elsétálok egy olyan "apróság" mellett, mint a túlnépesedés...

Nézzük gyakorlatban hogyan is néz ki egy házilag ellett óvodás csoport.

Anyuka először tanul és karriert épít? Akkor már nem fiatalon fog szülni. Ez a hitelek szempontjából is probléma és a gyerek (+ anya) egészségének szempontjából is.

Anyuka tanul, de karriert még nem épít, sorban rakja szépen az utódokat.
(Ne menjünk bele, hogy manapság hány házasság / kapcsolat ér véget válással és ott marad egyedül a sz@rban, mindenesetre elég nagy esély van rá.)
Ha nem megy (vissza) gyorsan dolgozni, elég nagy csórókoporsóság lesz. Ugyanis Magyarországon a családi pótlékot 2009 óta nem emelték, összege a közröhejt nem csak súrolja:

Az adókedvezményt is megcseszhetik, mert az kap sok zsettát, aki sokat keres. Aki nem, az haljon éhen.

Vegyük azt, hogy anyuka idő előtt bölcsizaciba vágja hőn szeretett porontyait a lóvéért cserébe. Erre ezer és egy tanulmányt tudnék most hozni miért és mennyire nem jó annak a gyereknek, de vagyük csak a legdurvább társadalmi problémát, ami ebből jött: kötődési zavarok.

Nem nagy ötlet, inkább vegyük a kormány által nagyon promótált; maradjon a nagyszülőkkel horrort.
Először is "vicces", hogy egy kisbabát, vagy kisgyereket olyanra testáljunk, aki elméletileg már fizikailag és/vagy szellemileg nem alkalmas munkavégzésre.
Ok, ne vegyük példának a szomszédainkat, ahol nagypapidrága "kurva anyád" üvöltözve "nevel" (a saját lánya gyerekeit).
Nyilván nem általános probléma, hogy égésre tejfölt kennek, hogy még el is fertőződjön, és hetente jól megfázatja a gyereket, mert kötelező minden nap órákig kicseszni a levegőre a babakocsiban szakadó esőben és szélviharban is.
Viszont eléggé utálom, hogy napi szinten lép/szalad/esik be az autóm elé az útra 1-1 kisgyerek, akire a gondosan beszélgető nagymami vigyáz (aki nem tud elég gyorsan utánanyúlni akkor sem, ha épp figyel).

Inkább nézzük a gyerek szempontjából legjobb ötletet: anyuka marad vele, ameddig tud.
Előny: gyerek fizikailag és mentálisan is ellátva, háztartás szintén.
Hátrány: apuka Magyarországi fizetése mire is elég...
Aztán kezd felszaporodni a hátrány a hátrányon. Több gyerekkel munkát keresni = "Nekünk táppénzes nem kell!"
Egy keresetből egy városban nem lehet házat venni. Sok gyerekkel egy panelban nem lehet elférni. A kormány úgy is a lepukkant falvakba költözést promózza, irány a CSOK-os falusi élet!
Rájössz, hogy a falusi "mindenki vigyáz mindenkire" a XXI. században a mindenki mindent tud mindenkiről (amiből semmi sem igaz) és a mindenki utálkozva kibeszél mindenkit verziókra módosult.
De semmi baj, van saját ház!
Ömm, nincs. Valójában a banké és ha akarsz sem költözhetsz el, mert a CSOK röghöz köt. Rájössz, hogy a helyi iskola esélyesen katasztrófa, ahogy az orvosi ellátás is, már ha van egyáltalán.
A gyerekek bejárósak lesznek, ingázhatsz egész nap, mint pók a falon, de végül is van rá időd, mert míg a városban csak nehéz sok gyerek mellett munkát találni, falun lehetetlen, ha nem vagy valakinek a valakije.
A házra iszonyat pénzeket kell költeni, de miből... a férj (ha meg nem elégelte és lépett le a francba eddig) kimegy külföldre dolgozni.
Hetekig, hónapokig férj nélkül, segítség nélkül, egyedüli felelősséggel a gyerekek felett, kimerülten, egy rakat vadidegen között.
Aztán jön szerető kormányunk áldása arra, hogy szültél 4 gyereket:
- kapsz a MÁK-tól egy levelet, hogy elveszik a családi pótlékod, mert nem vagy kereső fél, igényelje meg az apa külföldön, ha már ott dolgozik
- mégsem tudod felújítani azt a penészes romot, amibe a gyerekeid költöztetted, mert:

De várhatod a 13. havi nyugdíjat, ami sosem fog járni, mert egy fél óvodáscsoportot nevelve valami pudvafalván nem tudsz dolgozni és a férjed sem, mert nem tudtatok az itthoni keresetből megélni és kiment az országból pénzt keresni.

Az egész lényege, hogy nem feltétlenül a legnagyobb ötlet a kormány javaslatára egy rakat gyereket szülni.
Őszintén szólva számomra nem is az a legbosszantóbb, hogy ennyire nem gondolnak bele, ennyire pont visszájára van fordítva.
Hanem az, hogy milyen jogon próbálnak bárkit belekényszeríteni abba, hogy anyagi okokból vállaljon gyereket!!!
És ha nem akar? És ha egészségügyileg nem javallott? Esetleg nem is lehet gyereke?
Akkor ő a társadalom selejtje, nem jár neki semmi, haljon meg cipőben?!?

Milyen jogon akarja bárki eldönteni (beleédesgetni) bármelyik gyerekemet is abba, hogy potyogtasson, vagy gyereket csináljon ebbe az ótvarszar világba?
Hogy utána egész életében azért gürizzen, hogy valahogy enni tudjon nekik adni, iskoláztatni tudja őket, kifizetni a számlákat és soha ne tudjon kb nyaralni sem.

Én szültem 4-et, de nem az államnak. Imádom őket, nem csinálnám vissza egyikőjüket sem. De!
Nem hogy a falusi CSOK-ot nem kaphatom meg, de még a családi pótlékom is elvették. Kiköltöztem retardfalvára, mert anyagilag nem volt más otthonra lehetőség.
A gyerekeim szívnak, hogy visszajárnak a városba tanulni, később majd dolgozni. Alig látom őket, ahogy az apjukat sem.
Jól gondolja meg mindenki kinek és miért szül / csinál gyereket, vagy hogy egyáltalán akar-e ebből bármit is!
Eléggé nézőpont kérdése hogy ebből kinek mi a jó hír, vagy van-e egyáltalán...

Már tegnap szarul volt megint a lányom (beteg osztálytársat ültettek mellé, naná, hogy megfertőzte), estére hőemelkedés, ma reggelre orvoshoz menetel lett belőle.
Nem szoktam védeni a doktornőt, mert egy annyira jó orvos után, mint Schmidt Márta doktornő, nekem fura, ha valaki...más.
De!!!
Az, hogy az igazgató (helyettes?) telefonon zaklatja, hogy "Túl lojális a beteg gyerekekkel!", mert 2-3 napra kiírja őket, ha betegek...
Megkaptuk a fejünkhöz, hogy ezentúl betegen be kell kapni reggelente egy Aspirin-t és egy No-Spa-t, majd nyugodtan mehetnek maszkban a gyerekek az iskolába.
Hogy mi van?!???
Egyrészt garantáltan nem fogok kicsi gyerekeket Aspirin-nal és No-Spa-val tömni, egyáltalán nem tesz jót nekik.
Sőt, semmilyen fölösleges gyógyszerrel, erre még soha, egyetlen orvos (sem elb@szott nevelési tanácsadó) sem tudott rávenni.
A maszk arra jó, hogy a légzésből rátapadó párán jól megüljön, majd elszaporodjon minden vírus/baktérium/gomba, amivel a nap folyamán találkozik és tutira jól lebetegedjen tőle mindenki!
Nem mellesleg fulladnak alatta, a tanárok sem értik mit motyognak úgy... a lényeg hogy b.zi nagy ötlet.
Nem tudom, hogy miért nem az a megoldás, hogy azt az osztályonként 2-3 notóriusan betegen beküldött gyereket zavarják haza, hogy ne fertőzze össze az osztályt, de ha az igazgató (helyettes?) szerint bent kell lenniük betegen, hogy sosem tudjanak rendesen felgyógyulni és egy életre tegyék tönkre magukat, akkor nekem is van "jó" megoldásom.
Ezentúl a többezer diákot számláló iskolában MINDEN diákot arra fogok bíztatni, hogy betegen vonuljon az igazgatói irodába panaszkodni, köhögni, hányni, sírni.
Egyrészt addig sem a többieket fertőzik, addig sem a tanáraik nem tudnak tőlük órát tartani.
Másrészt megjelentek az iskolában az igazgató (helyettes?) vágya szerint, arra a napra nem kell orvosi igazolás, küldje őket ő haza.
Vagy az igazgató is nonstop beteg lesz és/vagy annyira elege lesz, hogy telefonálgathat hisztizve, miért nincsenek a beteg diákok kiírva.
Ha már úgyis arról lettem híres (hírhedt) ebben az iskolában, hogy megbőgettem 1-2 tanárt, akkor toljuk nagyban, jöhet az igazgató és helyettese.

Még hogy Aspirin-nal és No-Spa-val, maszkban, betegen az iskolában...
Dühítsetek csak kis csicskagyászok.