Érdekes, mikor az ember lányának olyan rossz érzései vannak, hogy nem tud aludni.
Érdekes, mikor az ember lánya végignézi a férje telefonjában a leveleket, üzeneteket, keresési előzményeket.
Érdekes hogy értelmes, intelligens ember hogy szophatja be újra és újra ugyanazt, csak mert hinni akar.
Érdekes hogy magamból indultam ki és nem a tapasztalatból, hogy "kutyából nem lesz szalonna".
Érdekes hogy valaki az íncselkedést és a hazugságokat sosem növi ki / teszi félre egy normális kapcsolatért sem.

Már 10 óra, még 203 és remegek. 8 órája tachycard.
Volt ez már hónapokig így, de most nem lesz.
"Elengedni" úgysem tudom, inkább kiadom magamból.
Ordít a zene, szétvertem a házat.
Közben rendet raktam és kitakarítottam.
Felszívom magam, tombolok.
Csak akkor ne zuhanjak össze ha meglátom...
Ha nem nézek a szemébe, nem figyelek a hangjára, nem engedem az érintését, majd nem is fáj annyira...
Sosem változik meg! Be kell vésnem jó mélyen, jó fájón és véresen; MIATTAD SEM VÁLTOZIK MEG!

Itt az ideje bezárni a szívemet és kiengedni a vágyaimat és a keserűséget.
Faszt fog bennem még bárki is kárt okozni!
Nem hiszek nektek többet! Nem érdekel mit mondotok! Nem érdekel mit csináltok!
A szívem érinthetetlen lesz.
Ezentúl nem titeket védelek, csak magamat és nem hagyom hogy bántsatok!
Senki sem...
... megleszek én egyedül is.