Valami voltam, valakivé tettél, valamivé váltál...

Egyszervoltam 2.0

Egyszervoltam 2.0

...hol nem volt...

2018. június 19. - Phoenicia

Hosszú, mattszürke körmök szántják a lila ágyneműt.
Édes kínlódásban vonaglik a meztelen test.
Fehér bőrén az apró pihék, mintha bársony lenne...

Hosszú csók. Felemészti, szinte elevenen felfalja.
Erős, széles mellkas tapad a ziháló keblek apró, rózsaszín bimbóihoz.
Egy férfi derekát kulcsolják a selymes, nedves combok.
Megfeszülnek az egymásba kulcsolt kezek, ahogy magába fogadja.
Az ütemes mozdulatokra finom ívvel válaszol a törékeny test.
A nő puha nyakát harapva megbélyegzi, míg az hátra vetett fejjel felsikolt.

Hosszú, mattszürke körmök markolják a lila ágyneműt.
Mindene csupa veríték, pedig csak alszik.
Álmodik. Álmodom...

silver_1750.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://phoenicia.blog.hu/api/trackback/id/tr4114058044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása