Értékelhetetlen, szerethetetlen, buta, ronda, selejt...
Mindig is ez voltam és most már maradok is.

Mit dolgozol?
Semmit. Otthon vagyok.
Megetettem és megitattam a gyerekeket, a kutyákat, a teknőst.
Mostam, teregettem, vasaltam, leszedtem és elraktam a ruhákat.
Felporszívóztam, lemosogattam, voltam a kisboltban a kicsikkel.
Még nincs d.e. 11 óra és még 1000 dolgom van mára is.

Minden tiszteletem azoknak, akik munka mellett viszik a háztartást!
Én is dolgoztam.
Voltam eladó, árufeltöltő, recepciós, körmössegéd, ügyfélszolgálatos, adatrögzítő, rendszergazda, marketinges, üzletkötő, vállalkozó, termékfotós.
Vagy iskola, vagy gyerekek mellett. Tudom milyen.
Azt mondják 4-5 gyerek sem másabb, mint 2.
Azt mondom 20 perccel több csak krumplit pucolni 6 főre, mint 2-re. 10 perccel több lemosogatni...
Min 1 óra a reggeliztetés, pedig kapkodok. Nem is folytatom, aki akarja, érti a lényeget.

Én nem nézek sem le-, sem hülyének másokat. Megteszik ők.
Sem empátia, sem őszinteség, sem kötődés, sem szeretet sehol.
Selejt vagyok, hogy zavar, hogy igényelném.

Meg persze "antinő".
Mert nem normális ha valakinek a sajátja a hajszíne, a sajátja a szemöldöke, nincs műkörme, nincs műszempillája, nem jár sehova pénzt költeni piperészkedésre, sőt vásárolni is utál!
És megint csak ott vagyunk, hogy engem nem zavar, hogy a nők 99%-ának ez igénye, de nem érzem magam antinőnek ezek nélkül.
Inkább régimódi vagyok.
Mert az is csak egy bolond lehet, akinek nincs iphone-ja, tablete, meg mindenféle okosizéje.
Köszönettel én jól elvagyok vele, hogy az agyam okosabb, mint a telefonom.
Sőt, a vasalót sem kávéfőzésre használom...

De én csak egy értékelhetetlen, szerethetetlen, buta, ronda, selejt vagyok.