Ne sírj kislány!
Erős vagy. Ezen is túl leszel. Mindenen... Mint eddig is. Mindig!
Bántanak és magadra hagynak?
Szarba sem vesznek, szarnak tartanak?
Szívd fel magad! Miért szipogsz? Hisz már sírni sem tudsz!
Keményebb vagy mint egy szikla!
Zárd magadba vissza! Mint alvó vulkán a lávát. Nincs itt az ideje! Most nincs...
Psszt! Csendesedj el! Hallgasd a csönd szépségét.
Mennyivel jobb mint a hazug, ámító szavak.
Hmm, már látom!
Ha nem adod át, a tűz benned marad! Ott lobog a szemeidben!
Már látom.
Megfeszül az arcod. Tágul az orrcimpád. A legörbült szád kaján vicsorrá torzul.
Már érzed!
Ökölbe szorul a kezed. Tombolni fogsz! Némán sikíts, ordíts belül!
Üvöltsd ki magadból minden izomszáladdal...
Ugye milyen erős vagy?
A düh a barátod. A fájdalom segít.
Csak ne félj! Csak ne félj mindig...
Ne szeress! A szeretet legyengít. Megbénít. Sebezhetővé tesz.
Építsd vissza a falakat és többé nem kell félned!
Ne nézz hátra! Ne nézz másokra!
Az igazi harcos csak befelé néz.
Lásd újra a hangokat, érezd a gondolatokat!
Ne veszítsd el! Ne veszítsd el önmagad.
Te vagy a hős! Mégis mindig áldozat...
Ne sírj kislány! Szívd fel magad!
