Egyre szarabbul vagyok, megint őrület van körülöttem!
Behunyom a szemem...

Épp hogy hozzáér a mutatóujjam újbegye a bőréhez.
Finoman végighúzom a kulcscsontján a válla felé.
Csak ül és hagyja. Csak ülök és nem hajolok közelebb.
Alig pár cm-nyi területen ér a tenyerem a vállához.
Megmarkolnám, de csak lágyan simítom.
Majd óvatosan, 3 ujjam felső, utolsó perceivel lesiklok a válláról a gyönyörű kézfejére.
Belekulcsolom az ujjaim az övéi közé.
Ó, mennyivel nagyobb a keze az enyémnél!
Enyhe mosolyt csal a szám szélére, még az arcom is önkéntelenül közelebb engedem az övéhez.
Félve a szemébe nézek. Most nem viselném el hogy megállítson.
Szükségem van rá, hogy gyöngéden szerethessem! Legalább egy kicsit...
Annyi mindent látok a szemein át, hogy megrémít.
Elkapom a fejem, visszanézek az eggyé olvadt kezünkre.
Megnyugtat. Áttéved a tekintetem a medencecsontja ívére.
Lehajolok és finoman megcsókolom a nadrág széle fölött.
Apró puszikkal haladok az oldalától a hasa felé.
De megharapnám a köldöke alatt! Inkább csak megnyalom.
Most már kikulcsolom a kezem az övéből és elkezdem bontani a nadrágját.
Nem nézek fel. Pedig szeretném látni az arcát, a szemeit...
A "szabadulást" egy mély sóhajjal nyugtázza.
Bár tudnám mi jár a fejében!
De talán jobb is ha az ő titka marad. Csak engedje hogy kényeztessem kicsit!
Csak engedje hogy kimenekítsem, óvjam, védjem, szeressem.
Biztonságban és nyugodtnak érezhesse magát mellettem.
Nem várok érte semmit. Csöndben maradok.