Feladom! Nekiültem megint a kresznek, hogy többet az életben ne kelljen ezektől a hiperegyüttérző majmoktól segítséget kérnem, de tombol az agyam. Nem fog semmit.
Manót sikerült lelöknie Bodónak a fellépőről a fürdőben fogmosás közben. Ordított a fájdalomtól, pillanatok alatt alaposan feldagadt a sípcsontja.
Vágom, érzékeny rész, lehet sima zúzódás is. De ugye röntgen szemem meg nincs... Gondoltam Q pipa lesz, így inkább hívom anyámat.
Jajj, ő nagyon el van havazva, meg esik is az eső, tegyek a gyerekre ecetes ruhát, majd jó lesz az úgy...
Rendben, hívtam Q-t. Pörölt, hogy hívjak mentőt, nem értette, hogy az nem taxi, nem vihetem vele a másik gyereket is, Manót sem hagyhatom egyedül, stb.
A vége az lett, hogy hívja a vadászt hogy lelője a gyerekeimet, mert állandóan csak a gond van velünk.
Nem tudom mennyire hallotta ki Manó, de az arcomat látta. Már nem sír, bár nem bír lábraállni. Olyan lesz, mint én.
5 hete, mikor az iskolában felrúgták az udvaron és széttört a könyöke, akkor is csak egy órán át sírt, majd feladta hogy segítséget kapjon.
Végigcsinálta a napot hasogató karral, a másikkal próbálta tartani hogy ne mozduljon. Még zeneiskolába is lement, majd este 7-re ért haza.
Meglátott és kiszakadt belőle az egész napos magára hagyott szenvedés. Zokogva sírt, kimerült, mozdulni is alig bírt a fájdalomtól.
Megkeményszik a szíve, a lelke, a tűrőképessége. Csöpp 7 éves kislány. Mi lesz vele, ha már nem lesz anya ölelő karja ahol zokoghat a nap végén?
Aki azt mondja hogy igenis baj, ha bántják és tesz is ellene? Aki elviszi orvoshoz? Aki megvédi ha egy harmadikos fiú hetekig szekírozza?
Aki ölbe veszi, ha az apja leordítja hogy útban van a kanapén? Vagy kaját ad neki akár háromszor is egymás után ha még kér, mert éhes?

Most kaptam az sms-t, ne várjuk haza...
Nincs az a gyógyító aki képes lenne olyan ütemben segíteni összekaparni magam, ahogy hullok szét.
Túlzottan fáj már, túlzottan sok, túlzottan nehéz, elegem van, fáradt vagyok.
Csak nem merem magára hagyni a gyerekeimet. Akkor sem, ha sokszor borzalmasan hálátlanul viselkednek.
Szeretem őket! De gyűlölöm az életemet...