Érdekes egy "ünnep".
Nem szabad húst enni, hogy utána tökig edd magad vele, miközben a nyúl csokoládétojásokat tojik az udvarba a gazba, ahova máskor "fujj, ne nyúlj" a gyerekeknek.
Aztán ez a "kileszbüdösebbanapvégére" hétfői pancsolás...
Szerencsére ez utóbbiból huszonéve kivonom magam, egyszerűen hétfőn nem vagyok elérhető senkinek.
A fiaim meg nem lettek rászoktatva, hogy kergessenek a házban.
Húst is ugyanúgy eszem még szombaton is (spec. vajon párolt kolbászos mellfilét csináltam pénteken 2 napra), így az sem izgat.
A gyerekeim szokásos egyhangúsággal fogadták az ajándékokat, egyedül a lányom volt lelkes.
Olyan semmilyen nap. Már 4. éve tojást sem festek, mert minek. Hogy festéket együnk? Másnak meg nem osztogatom.
Holnapra a sok fiú között majd "fincsi" szagfelhőben leszek... főtt tojás és torma ugyebár. De nem zavar.
Talán lesz elég jó idő, hogy kimenjünk egy kicsit. Erdőszélre, legelőre, valahova ahol nincsenek emberek.
Kell egy kis töltődés és sokszor hálás vagyok a hozzám nem szólásért ilyenkor.
Elvagyok a gondolataim elterelgetésével, a "környezetváltozással", a jó levegővel, a találatok keresésével.
Végül is egész jól telt eddig az idei Húsvét ünnep létére.
Nem túl sokat üvöltöztünk, nem túl sokat veszekedtünk, és még senki sem sérült meg, vagy vonult ki, hogy elköltözik...
...bár még 1 óra vissza van a mából és még jó pár óra reggelig.