Én hülye, örültem, hogy végre elfogyott az apósomtól kapott krumpli.
Normális, kerti, sáros, kicsi, helyenként kapával belevágva, de nagyon finom...
Szívás volt a mütyüröket pucolgatni, pláne mikor már jó sokat álltak a spájzban és szottyadt, csírás genyók lettek.
Én hülye, örültem, hogy végre vettem a boltban egy zsák szép nagy, tiszta, kemény krumplit.
Gondoltam, jelentősen egyszerűbb és gyorsabb lesz ennyi főre pucolni kajának.
Ja.
A kívülről szép, mosott, nagy, kemény burgonyák belülről hol fekete foltos, hol rothadt, büdös és folyós, beteg selejtek.
Ami menthető volt belőle, az is íztelen szar.
Én meg nem értékeltem eléggé, amiből akár sajátot is nevelhettem volna a kertemben a boltival ellentétben...
Nem is tudom miért a szépséges és egoista kankósközvécé pasik jutottak róla rögtön eszembe...