Ma reggeli kávé...
Szokás szerint a kicsik nem akartak felkelni, szokás szerint nem értem fel rendesen az autóm kivakarni a jégből és hóból, szokás szerint megfagytam és szokás szerint retardáltak közlekedtek az utakon.
Csakhogy ma elfelejtettek még közlekedni is, 90-es szakaszon a 30-at el nem érve araszoltak.
Mi meg késésben, az út jól látható, megolvadt (nuku jég, csak némi latyak), nincs köd, csak hóesés, akkor GO...
Gyerekek kipakol, köszönés, rágyújt, ülnék vissza, erre apuka megérkezik és elém áll óbégatni, hogy ő felírta a rendszámom és megy a rendőrségre feljelenteni, mert eszetlenül hajtok, mint állat.
Heee??? Egyenes, jól belátható szakaszon, irányjelzőt használva, senkit sem veszélyeztetve előzgettem (vagy inkább kerülgettem) a nyárigumi betyárokat.
Még a megengedett sebességhatárt sem értem el előzés közben sem, szóval egy random majom, a vélelmezett relatív gyorshajtásról szóló hisztijével menjen ahova akar.

Dom napok óta nem eszik.
Már tegnap jól kibőgtem magam miatta, de nem akarom elfogadni hogy megöregedett és valószínűleg ezt a telet már nem fogja végig bírni.
Szeretem ezt a kutyát, nagyon!

Mire azt hittem kész vagyok a 9 tanár 9 csomagjával, elengedte a dekorpapírt az ömlenyragi, így nekiálltam másokkal próbálkozni.
Először is szétesett a tűzőgép, ami át sem tudta bökni a hajtott részt, de legalább a kezem igen.
Most szép dagadt és lila az ujjam miután bő fél órát vérzett.
Aztán sikerült a parkettára és magamra több pillanatragasztót folyatnom, mint a díszekre és még várom, hogy egyáltalán meg fogja-e fogni, vagy ez is visszanyílik pár nap után.
Fázom, havazik, egyedül vagyok, főzök, takarítok, ajándékokat csomagolok...

Ja, azt tudja valaki, hogy a bankok oldalai miért omlottak össze?
Már napok óta panaszkodnak (pl muter sem tud belépni sem), ma az enyém is összeomlott, mikor utalást indítottam volna.
Érdekes...