Lassan elrugaszkodik az agyam a valóságtól... ezt régen kínzásra, vallatásra is használták.Pedig esküszöm szeretnék tudni aludni!Lüktet a halántékom, lassan mosottfos zombivá válok.Túl sok gondolat, vágy, hiány, stressz, elvárás, félelem, felhalmozódó és befejezetlen dolog...Túl sok. Meghaladja már…

Talán igaza van Marcinak. Talán csak jó néha újra kamasznak éreznem magam ebben az állandó felelősséghalomban. Talán csak fel-fellángolok néha, de az már nem is az én életem. Talán csak előbb döntök néha, mint gondolkodnék. Gyűlölök álmok nélkül élni!

Éjjel képszerkesztésekhez goa mixeket hallgattam.Hajnalban, mikor elaludtam, máshol ébredtem.Nem értettem hogy kerülök oda, miért vagyok leszíjazva, miért vesznek vért tőlem és ő mit keres ott.Hogy ő miért érhet hozzám és én miért nem. Úgy is...Mosolyogva kínzott. Reggelre persze kiugrott a jobb…

Szét vagyok zuhanva, össze vagyok zavarodva.Már megint nem tudom kitombolni magamból...Tegnap kis híjján hányásig edzettem.Ingerült vagyok, zavart, lehangolt, de pörgök.

Nem voltam benne biztos, de csak túléltem.Ez a ritmikus verés helyett szabálytalan lötyögés nem jó buli.Viszont esélyem nem volt hogy ne feküdjek, így hosszú órákat ágyban töltöttem.Egyedül... álmodozva.   Kettesben lépni át Éden kapuját.(Oké, átmászni a sorompó alatt. :D)Kéz a kézben sétálni a…

Itt ülsz előttem, odalépek hozzád.Arcod két tenyerem közé fogva megsimítom.Az állad alá csúsztatott kezemmel enyhén emelek az arcodon.Szeretném hogy rám nézz.Szeretném látni a szemeid és hogy mi van benne.Mosolygok. Boldog vagyok hogy láthatlak.A lábaim közé fogom a tiéidet.Az öledbe ülök, szembe…

Csend. Átkozott, végtelen csend.De most nem is vágyom más szavaira.Mű kedvességek, mű mosolyok, mű megértések. Valahogy nem érzem a tavaszodást.Magány...Hiányzik hogy szóljon hozzám!Már a fejemben sem merem hangosan kimondani:ölelésre vágyom.Az érintésére, a hangjára, az illatára......de elsírom…