Kerestem valamit és szokás szerint mást találtam. Visszaolvastam egy beszélgetést...Közben persze már miért is ne olyanhoz érjen a lejátszási lista...Felteker kakaóra, újraolvas, újraátél... Aztán elkezdtem keresni-olvasni miket írtam Neked a blogomba. Nem gondoltam, hogy egy egyszerű szimpátából…

Van amit tökéletesen nem tudok megmagyarázni! Sokaknak senki és semmi, nekem egy Isten. Ha hozzám szól, egyik szavával jobban bánt, mint a másikkal, zokogok... De meglátom az arcát, egy képét és már fuldoklok, a torkomban dobog a szívem, ég az arcom, remeg a kezem. Nem tudom megmagyarázni, hiába…

Életben tart, hogy elképzelem.Szeretném érinteni, megcsókolni, magamba szívni az illatát!Úgy ölelni, hogy érezze minden szeretetem.Álmodozok, elképzelem.A "semmi" tart életben...

...akit szeretek, annak meg nem tudok hazudni. Csak tanulnám meg végre befogni a szám! Magamnak okozok fájdalmat.

Sírhatnékom van.Ott ül az ágy szélén... megőrjít az összes jó értelemben.Most legszívesebben lebasznék neki egy erős jobbost és bőgve a képébe ordítanám hogy szeretem!Zihálva nézem. Innen nem látom a szemét, de már jól ismerem.Ha most elég ügyes, majd hülye leszek, abból nem kék szeműim…

Talán 8 éves lehettem, mikor láttam a Balaton felett egy villámot.Tükröződött a vízen. Gyönyörű volt!9 hónapja, mikor megkaptam a gépem, az első gondolatom az volt:"Na ezzel! Ezzel meg fogom tudni fogni ezt a csodát!"Ott volt. Ott voltam. Nem engedték...Etettem, takargattam és pelenkáztam…