Van amit tökéletesen nem tudok megmagyarázni!
Sokaknak senki és semmi, nekem egy Isten.
Ha hozzám szól, egyik szavával jobban bánt, mint a másikkal, zokogok...
De meglátom az arcát, egy képét és már fuldoklok, a torkomban dobog a szívem, ég az arcom, remeg a kezem.
Nem tudom megmagyarázni, hiába próbálnám...
Rejtem. Csendben.
Legalább álmaimban hadd repüljek, kérlek!
