Erről már nem is tudom hogy írjak...
Még mindig vele álmodok, már 3 hónapja.

Már sokszor sok olyan volt...
De a mostani felülmúlta az eddigieket.
Reggel óta nem áll helyre a pulzusom és ég az arcom.
Nagyon tömören, címszavakban:
erdő, fotózás, véletlen találkozás, hülyéskedés, eső, elázás,
faház, szárítkozás, főzőcskézés, látni a tus alól kilépni...
írás, sírás, megtörés, érintés, szenvedély,
enyémavilág, búcsúzás, egyvilágomlikössze.

Nagyon-nagyon tudnám részletezni,
nagyon-nagyon emlékszem az álmomból a szemére,
nagyon-nagyon jó volt és nagyon-nagyon fájó,
nagyon-nagyon izomlázam is van...

Hülye álmok!
Mind olyan élethű, mintha kicsit tényleg egymásé,
aztán az ébredés és minden más.
Fakó, sivár, sajog a szívem.

Bárcsak a szemedbe mondhatnám a kezed fogva hogy milyen nagyon fontos vagy nekem!
Ha fúj a szél és alig ver a szívem, érzem hogy már nem kapok levegőt,
az arcodra gondolok, a mosolyodra, hogy belépsz az ajtón és már nem is félek!
Javul a szívverésem, pumpálja az oxigént, elmosolyodok mert életben tartasz mégha nem is tudod.