Nézem a szemed, s a szemeden át a lelked.
Nézed a szemem, s a szememben lángoló szerelmet irántad.
Közelebb hajolsz, a szívem a torkomban kalapál.
Érzem a bőröd illatát, érzed a lehelletem a bőrödön.
Kapkodom a levegőt, izzik az arcom.
Hozzáér a szád a számhoz...
Úgy érzem magam, mint akibe belemvágott a villám.
Elönt a perzselő forróság, elgyengül minden tagom.
Szinte zuhanok az erős, ölelő karjaid közé.
Finom, édes és puha ajkak, játékos nyelv.
Úgy csókolsz hogy belehalok, úgy csókollak hogy téged is perzseljen.
Nem bírok magammal, megindulnak a kezeim maguktól.
Szinte önkéntelenül kezdelek megszabadítani a ruháktól amik távol tartanak tőlem.
Nehezen szakad el a szám a szádtól míg bontjuk egymást.
Mintha félne hogy többet nem érinthet, megremeg az ajkam.
Meztelenül, szégyellősen, félve, vágyva, türelmetnenül...

Nézem a szemed, s a szemeden át a lelked.
Nézed a szemem, s a szememben lángoló szerelmet irántad.
Hirtelen elkapod a tarkóm és újra csókolsz.
Szorítasz magadhoz, eltűnt körülöttünk az egész világ.
Sem tér, sem idő, csak te meg én...
Finoman az öledbe húzol, átkarollak a lábaimmal.
Hozzámérsz. Lassan csúszol belém. Levegőt sem merek venni.
Sóhaj...
Sóhaj ami hallatja a vágyat.
Sóhaj ami hallatja a beteljesülést.
Sóhaj ami hallatja a köszönetet a világegyetemnek érted.
Sóhaj ami felszabadítja és elengedi a gátlásokat és félelmeket.

Nézem a szemed, s a szemeden át a lelked.
Nézed a szemem, s a szememben lángoló szerelmet irántad.
Míg mozgunk együtt, ütemesen, eggyé olvadva, egymásra találva.
Ölellek, ölelsz, csókollak, csókolsz.
Hanyatt döntesz, fölém tornyosulsz mint egy védelmező vár.
Igazán férfi vagy. Minden vonásod, minden mozdulatod...
Uralsz, óvsz, boldoggá teszel. Magadévá teszel.
Kapaszkodok beléd, a testem vonaglik, felnyögök.
Remeg minden porcikám. Tág pupillákkal nézem a szemed...
Már nem csak látod, érzed is a szerelmem.