Miért próbálom a súlyom többszörösét húzni - tolni?
Miért vagdosom magam cafatokra?
Miért csinálok mindent összeesésig?
Miért ittam magam eszméletlenre?
Képzelj el egy házat, minek már nem csak a vakolata, a fala is omlik.
Lehet toldozni-foltozni egy darabig, még szép új tapétát is rakni rá, de érdemes?
Addig kell bontani, amíg stabil pontot nem találsz.
Akár az alapokig rombolni! Onnan lehet újjáépíteni!
Az már más kérdés hogy sikerül-e.
Hogy jobb lesz-e, szebb lesz-e, erősebb lesz-e, egyáltalán lesz-e...
Amikor annyira fáj, hogy már nincs ami elnyomja,
amikor annyira fáj, hogy már nincs amiben kiadjam,
akkor kell egy megállj!
Senkit és semmit nem rombolhatok, csak magamat.
Csak halkan, csöndben, hogy senki se lássa, hallja.
Amikor nem bírom tovább elviselni ami bennem van,
tönkreteszem, hogy megpróbálhassam újra felépíteni.
