Ha összeköltözik egy pár, jó esetben tisztában van vele, hogy onnantól felelősséggel tartoznak egymásért.
Ha gyermeket vállal egy nő, jó esetben tisztában van vele, hogy onnantól felelősséggel tartozik érte.

A felelősség nagy súly, hatalmas teher. Nem lehet lerakni, szabadságra menni belőle.
De nem is ezért kezdtem el most írni...

Éjjel ráeszméltem mekkora felelősséget akasztottam egy vadidegen nyakába.
Nehéz megmagyaráznom...
Mióta ő van, javarészt ő "generálja" a bipolár hullámaim hosszait, mélységeit és magasságait.
Ha csak hozzám szól, már stabil vagyok. Ha nem, szörnyen kiszolgáltatva érzem magam a mindennapi nehézségeknek.
Ha kicsit is bánt, azzal a mélybe taszít. Ha kicsit is kedves, szárnyalok.

Nem ő kérte. Nem én kértem. Mégis ki vagyok neki szolgáltatva érzelmileg.
Talaj, kapaszkodó, menedék.
Nem is ismerem. Nem is ismer. Tudja vajon mekkora felelősséget akasztottam az amúgy is túlterhelt vállaira?
Sajnálom! Újra. Igazán sajnálom!
Én sem értem miért és miért pont Ő...