Hiány... Keresem mindenhol, de sehol sem lelem.
Nem szól hozzám, nem találok kapaszkodót, nyugalmat.
Nem azt érzem amit kellene, amit szabadna, amit illene, amit akarok.

Már nincs tavasz, még nincsenek ünnepek, mégis hullámzok.
Néha vigyorgok és pörgök, mint aki be van szívva, néha el akarom ásni magam egy elhagyott sikátorban.
Igyekszem mindenkivel türelmes lenni, csak magammal nem megy sehogy sem.

Állapotjelentés:
A lányom karja még nem az igazi, de sokkal jobb. Reggelente ugyanúgy bőg, hogy nem akar iskolába menni.
Bodó sem oviba. Dani iszonyat jól halad a zongorával és a dobbal, büszke vagyok rá.
Pitty meg változó. Matek versenyen remekel, közben az Antiganyéból akkora karót hoz haza, mint a ház.
Q cukra rendszeresen magas, hangulata változó. Töpi szépen helyt áll a melóhelyén, lelkes, szorgalmas, aranyos.
Lett két új lakónk, két sisakos kaméleoncsajszi. (Pókicák megvannak, jól vannak, kokon még egyben.)
Valakit nem láttam akit szerettem volna, pedig el sem akartam menni, mert nem akartam találkozni vele. Á, nem vagyok hülye...
A fejem szarozik a frontokban, időnként a szívem is a szélviharokban. A sérveim a szülinapom előtti nap műtik.
Félek az altatástól. Nem magam miatt, a többiek miatt. Mi lesz a gyerekekkel ha nem kelek fel többet?
Hogy oldja meg Q? I háborúzik-e majd a srácokért? Mi lesz Töpivel? Mi lesz ha soha nem láthatom?
Azt sem tudom hogy játszom ki az EKG-t hogy egyáltalán műtsenek, azt sem tudom hogy látom el Karácsony előtt a családot műtét után.

Hol az őszi ködöm?
A feloldozó, homályba bújtató, feloldozó ködöm?
Mikor nem látszik hogy nem akarok rohanni tovább?
Mikor nem látszik hogy zokogok az utcán?

Zokogni akarok! Úgy igazán, szívből. Kiengedni...
Hangosan szeretkezni, ordítva énekelni, bepisilésig nevetni. Megélni...
Nem csak belülre zárva.
Össze kellene zuhannom, hogy végre legyen mit összekaparnom.
Belül káosz és törmelék, kívül felfagyott félmosoly.

El akarok szökni egy éjszakára tombolni.
Túl sok minden van bennem. Túl sok minden fáj, túl sok mindentől félek.
Szabadíts fel! Csak pár percre, kérlek! Szöktess meg innen, ments meg magamtól az életemtől...
Pár óra boldogság, feltöltődés... túl nagy kérés, tudom.
Pedig még tudnék más is lenni, mást is érezni, még tudnék.