Xar az idő, xar a nap, xar a kedvem, xarul nincs semmi jó, xarul nem ír...Gondoltam akkor nekiállok feldolgozni az elmúlt hét képeit, addig sem kezdek el üvöltözni senkivel.Pókokból az egyetlen amit nem bírok, a valódi kaszáspók.Pont annak a képén... felette egy lila, irizáló ugróvillás, mellette…

...és még nincs vége! Reggel vinnyogás, "utálom az ovit", "fáradt vagyok" és társai.Oké, amíg ők még fetrengenek, lemegyek összekészülni.Erre ott a két nagyobb. "Elaludtunk", "szarul vagyunk", stb.Éljen! Bepateroltam őket a kondiszobába amíg összeszedtem a két kicsit, különben sosem indultunk…

Én azért ezt pontosítanám.Mindenkinek szüksége van rá hogy kiadja a vágyait, vagy épp félelmeit, az érzelmeit magából.Mindegy hogy fest, ír, fényképez, zenél, vagy szobrászkodik.Önmaga egy darabját próbálja átadni a világnak.Valaki egy darabját próbálja magáévá tenni.

Tipikus. Ha már sz.rra sincs pénzünk, beszarik a billentyűzet, a halak szűrője, szétmegy a gyerek sportcipője, stb. Vasárnap elpattantak az erek a jobb tenyeremben (tudom, nem kellene csapkodni).Hétfő reggel bénán vettem le a felsőm az autóban, melléakadt a bal lapockám.Aztán délután valami…

Itt ülsz előttem, odalépek hozzád.Arcod két tenyerem közé fogva megsimítom.Az állad alá csúsztatott kezemmel enyhén emelek az arcodon.Szeretném hogy rám nézz.Szeretném látni a szemeid és hogy mi van benne.Mosolygok. Boldog vagyok hogy láthatlak.A lábaim közé fogom a tiéidet.Az öledbe ülök, szembe…