Valami voltam, valakivé tettél, valamivé váltál...

Egyszervoltam 2.0

Egyszervoltam 2.0

Tavaszodik

2020. január 31. - Phoenicia

Ült a srác a kanapén, a lány odaült mellé miközben beszélgettek.
Aztán csend lett. A lány csak bámult a srác szép, csillogó, zsivány szemeibe.
Felemelte a kezét hogy megcirógassa az arcát.
Válaszul a fiú a lány tarkója mögé csúsztatta a kezét és fölé hajolt.
Óvatosan döntötte hanyatt, vigyázva rá.
Hüvelykujjával végigsimította a lány alsó ajkát, majd lecsúsztatta az állcsúcsára.
Megpuszilta a száját, a lány visszapuszilt.
Kóstolgatták, csókolták egymást hosszan, időtlenül.
A kalandozó kezek igyekeztek felfedezni az eddig csak ruhában látott, de még sosem érintett domborulatokat.

A lány felült, a fiú kérdőn nézett rá.
De nem sokáig, a lány huncut mosollyal a fiú nadrágjának bontogatásába kezdett.
Ölelések, csókok, elkapott szégyenlős félmosolyok között lassan lekerültek a ruhadarabok.
A lány a fiú feje fölé térdelt, majd marokra fogta, nyalogatva, szopogatva kényeztetni kezdte...
A srác sem volt rest simogatni, combok remegéséig csókolgatni lent mindenhol...

Rövid idő után túl közel kerültek a végéhez, de még vágytak egymásra.
Mint aki versenyt fut a idővel, kapkodva, lihegve ültek fel és harapdálva, puszikat lehelve szorították egymást, hogy lehetőleg minden porcikájukkal érezhessék a másikat.
A nedves, selymes bőr alatt pulzáló szívverést.
A másik ízét és illatát.
Végre megtapasztalni, egyszerre mindent odaadni és elvenni.
Elevenen testet cserélni...

A srác egy hirtelen mozdulattal kapta el a lány derekát és magához szorította a kis kerekded tompor íveit, másik kezével a lány tarkóját markolta.
A lány megadóan leengedte a felsőtestét és elnyúlt a kanapén, szép ívet alkotva a hátával, majd enyhén felpucsította a popsiját.
Bár őrülten vágyott, a srác mégis lassan, türelmesen, figyelmesen vette birtokba.
De így sem maradhattak sokáig... még-még-még kell a másik!

Térdelésből visszaült a fiú, a lány rá.
Nagyon akarta a srácot, túlzottan is.
De a fiú az utolsó pillanatban visszafektette hanyatt.
Nézte, simogatta a kebleit, a dereka ívét...
Hagyta szenvedni, kínlódni a lányt. Játszott vele!
Mire kis híján zokogásban tört ki a tehetetlen vágytól, végre újra fölé hajolt.

Csókolta miközben magáévá tette.
A lány minden porcikája remegett, karmokkal kapaszkodott, szorosan kulcsolta a lábaival, ő többet el nem engedi...
Muszáj volt elhúznia a száját, elfordítania a fejét, nem bírta ki hangos nyögések nélkül.
Majd megfeszültek az izmai... a srác mélyen a szemeibe nézett miközben végre beteljesedtek.

A bejegyzés trackback címe:

https://phoenicia.blog.hu/api/trackback/id/tr1815449046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása